A Laczkó Dezső Múzeum archivális gyűjteményeiben több mint 150 000 különböző technikájú felvételt őrzünk: fekete-fehér és színes negatívokat, üvegnegatívokat, diákat, pozitív és digitális képeket, illetve ritkaságként egy darab dagerrotípiát).

A gyűjtemény a múzeum alapításától kezdve (1904) folyamatosan gyarapszik. Az első üvegnegatív felvételek műfajukat tekintve tárgyfotók voltak, ezek ma már múzeumtörténeti forrásértékű felvételek is egyben. Terepi felvételekkel szisztematikusan az 1930-as évek közepétől gyarapszik a múzeum. Ez időtől fogva a régészeti, geológiai, néprajzi gyűjtőutakat rendszeresen dokumentálják a muzeológusok. Szintén ezt az időszakot tekinthetjük a tudományos célú terepi fényképezés kezdetének.

A fotónegatív- és diatár állományának gyarapodása 2005-ben torpant meg, a digitális fényképezőgépek üzembe helyezésével. Ettől kezdve a muzeológusok által készített dokumentációs és forrásértékű felvételek a Laczkó Dezső Múzeumban e célra kifejlesztett „digitár” programba kerülnek (illetve a régészeti adattári dokumentáció részét képezik cd mellékletként), s a hagyományos negatívgyűjtemény lényegében csak hagyatékok bekerülésével, valamint a még leltározatlan korábbi gyarapodás feldolgozásával gyarapszik.

Szakágankénti megoszlását tekintve a fotógyűjtemény mintegy fele régészeti ásatási felvétel, harminc százaléka néprajzi, tíz százaléka helytörténeti, öt-öt százaléka pedig művészettörténeti, illetve múzeumtörténeti tárgyú felvétel. Kincses Károly fotótörténeti kategorizálását követve „egyetemes értékűnek” mindössze a felvételek egy százaléka tekinthető (ide sorolható például Vajkai Aurél sorozata a szentgáli zsidók kitelepítéséről, 1944; néhány kiemelkedő régészeti lelőhely dokumentálása), a gyűjtemény szinte egésze pedig „lokális helyi értékkel” bír.

A helytörténeti-néprajzi felvételek Veszprém megye építészeti, történeti és kulturális örökségét dokumentálják, egyes helyiségeket, illetve témákat kiemelkedő részletességgel, másokat esetlegesen. A felvételek mintegy két százaléka a megye nemzetiségi falvaiban készült, ezek különösen értékesek a rendszerváltás óta feléledő nemzetiségi (elsősorban német) kultúra kutatása szempontjából. A néprajzi tárgyú felvételek kiemelkedő gyűjteményi egységei: Vajkai Aurél 20 000 felvétele az archaikus népi kultúra tárgyában (1937-1966), Lackovits Emőke népszokás- és viseletrekonstrukciós felvételei, valamint az egyes falvakban gyűjtött és fotóműteremben reprodukált család- illetve viselettörténeti tárgyú felvételek.

A helytörténeti tárgyú fotók közül a 2. világháború előtt készült városképek emelkednek ki – köztük a Veszprémet ábrázoló képes levelezőlapok – valamint Vadas Ernő (volt MTI fotós) hagyatékának 591 db Veszprém megyei tárgyú darabja (1950-60-as évek), illetve Hadnagy László (helytörténetkutató) hagyatéka. Jelentős egységet képeznek az egykori kézműves mesterségeket és az iparosság életkörülményeit dokumentáló felvételek is.

A fotótár jelenleg a külső kutatók részéről leginkább kutatott múzeumi gyűjtemény: családtörténeti, viselettörténeti, hadtörténeti, helytörténeti kutatások, kiadványok, kiállítások számára rendszeresen biztosítunk felvételeket. Évente a gyűjteményben 50‒100 egyéni kutató dolgozik, 100‒150 kutatási alkalommal.

A gyűjtemény gondozói: Kákonyi Anna (GYED)
A gyűjtemény feldolgozás alatt álló, részleges digitális adatbázisa hamarosan elérhető itt.