A BOR régészete - Tisztítás mintavétel

Laczkó Dezső Múzeum
Kékkút Római katolikus templom kertje, Fő utca 1.
2020. szeptember 14.

egy kettétört római sírkő kalandjai kalandjai

KŐMÁSOLATOK KÉSZÍTÉSE
 
A dörgicsei Becce-dűlőben talált római sírkőtöredék (felső rész), és a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében található alsó rész az összepróbálás és névleges egyesítés után visszakerülnek eredeti helyükre. Most nyílt lehetőség arra, hogy másolatokat készítsünk róluk, hogy a későbbiekben bemutathatóvá váljon a teljes sírkő, azaz a két töredék együtt. A munkát az alsó töredékkel kezdtük.
 
Egy hiteles, az eredetivel minden részletében megegyező másolat csak negatívvétellel készíthető el. Ennek első lépéseként megtisztítottuk a kő teljes felületét, hiszen a rárakódott évszázados por és humán szennyeződés szinte feltöltötte az apró mélyedéseket. Szabad szemmel is láthatóvá vált, hogy a feliratok betűi kontrasztosabbak lettek az alapos tisztítás után.
Negatívvétel előtt vízbázisú formaleválasztó anyaggal izoláltuk a felszínt, több rétegben. Ez kihagyhatatlan, fontos mozzanata a munkának, hiszen nélküle a szilikon akár tartós kötést is létesíthet a kő anyagával, ezzel eltávolíthatatlanná válhat. A negatívot kétkomponensű, önthető szilikonból készítettük. Hátoldalára gézt terítettünk, melynek segítségével a kötés után rugalmassá váló szilikongumi formatartó marad, és annak szakadását is megakadályozhatjuk. A szilikonnegatívot PUR-habba ágyaztuk, ez a másolat készítésénél stabil alátámasztást nyújt majd. A negatív és az alátámasztás leválasztása egy lépcsőben történt, kézzel alányúlva, kissé megfeszítve egyben le lehetett emelni az eredeti kőről. Az izolálás jól funkcionált, de már szükségtelenné vált, végül vízzel eltávolítottuk.
 
Természetesen minden lépés után betartottuk a száradási és kötési időket.
 
 
                                                                                                                  Galambos Csilla
                                                                                                                 szilikátrestaurátor

 

 

 

Kékkúton egyesültek egy kelta nő kétezer éves sírkövei

Idézzük a weLOVEbalaton cikkét

Szerzők: Molnár Zoltán

https://welovebalaton.hu/cikk/2020/8/28/kekkut-ket-romai-sirko-toredek-egyesitese-kofeszt

2020. 08. 28. 15:09

Varázslatos egyesülésnek lehettünk szemtanúi a kékkúti templom kertjében. Egy dörgicsei présházromban talált sírkőfél megtalálta másik felét, ami korábban a kékkúti templom küszöbe volt. A sztori Columbóit a veszprémi és keszthelyi múzeumok szakemberei közt kell keresni.

Gyorsan röpül az idő, főleg a régészek számára, akik ezer években gondolkoznak, és a halandó ember azt gondolhatná róluk, meg se kottyan nekik a tegnap, ma, holnap háromsága. Cirka másfél hónapja mi is a téridőn felül álló régészek lettünk egy csöppnyit, amikor részt vettünk (nézőként csak) egy késő római kori sírkő kiemelésén Dörgicse dűlővidékén. Varázslatos volt látni, ahogy megfeszített munkával kiemelik a 200 éves présházból az – ott áthidaló elemként használt! – durván 2000 éves faragványt.

Hát még milyen megtisztelő volt a látvány, ahogy értő kezek ecsettel és vízzel megtisztították a követ, amin kirajzolódott egy turbános, kezében poharat tartó nő képe, no meg pár betű. Az azonban már Dörgicsén kiderült, töredéket láthat a lelkes nagyérdemű, a teljes sírkő egy jelentős darabja valahol máshol hever. A másik fél megtalálása tűnek tűnt a szénakazalban, hisz a Balaton-felvidéken vagy akár távolabb is bárhol lehetett, már rég porrá zúzhatták vagy épp a föld alatt méterekkel pihenhetett egy erdő mélyén.

Úgy látszik, ha az ember kitartó, akkor a szerencse is melléáll: a feltárást és kutatást hátukon vivő veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szakemberei a római sírkövek katalógusait böngészve bukkantak a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében egy darabra, ami hogy, hogy nem, épp hasonlóan volt eltörve, mint a dörgicsei darab. Összemérték hát mindkettőt, és stimmelt!

Az öröm akkora volt, hogy a nyár egyik utolsó (művészeti) fesztiváljának, a káli-medencei Kőfesztnek a keretében, egy komolyzenei koncert előtt egy órában elmesélték a kőegyesítés sztoriját és persze leleplezték a művet. A Laczkó Múzeum ügyes kezű ácsa szép faállványt készített, erre helyezték egymás alá-fölé a két homokkődarabot. A kékkúti templomkertben tartott rendezvény kezdetekor leplezték le, miután a közönséggel együtt hangosan számolt vissza 10-től 0-ig a múzeum két munkatársa, a néprajzos Törő Balázs és a régész Győrffy-Villám Zsombor.

Hogy jutottunk idáig?

Utána pár szóban beszéltek az egész históriáról a szakemberek, majd némi kérdezz-felelek jött a közönséggel. Ennek során kiderült többek közt, Törő úgy talált anno az első kőre, hogy mániákusan benéz minden romos pincébe és présházba (mint a borkultúra lelkes kutatója). Azt meg kiszúrta egyből, hogy a mészkőből emelt présház egyik áthidalója egy kissé faragott homokkődarab. Ennél a dörgicsei présháznál az lett az érdekes, hogy régészeti módszerekkel vizsgáltak egy nem régészeti kort, ráadásul bevonva a helyieket is, akik bozótot irtottak, köveket görgettek arrébb, terepet rendeztek. Sőt, egy július 11-i nyílt napon a régészeti módszereket is kipróbálhatták felügyelet mellett.

A régész Győrffy-Villám elmondta, izgalmas volt közönség előtt kiemelni a követ. A faragvány miatt nem ujjongott annyira, szerinte "a művészi kivitele nem mondható kimagaslónak", sőt később elmondták, valószínű, hogy egyfajta előregyártott, sablon sírkővel van dolguk. Az anyaga homokkő.

Az alsó részre tehát a Balatoni Múzeum kőtári katalógusában bukkantak. Az 1860-as években derült ki, hogy a kékkúti templom küszöbköve volt ez, sok-sok éven át koptatták a hívek (ráadásul a díszes felével volt felfelé). Rejtélyes úton emelték ki innen és került a Balatoni Múzeum gyűjteményébe, azt se tudni, mikor, talán a 19-20. század fordulóján. Palágyi Sylvia nyugalmazott régész egy apró magyarázatot is adott arra, hogy kerülhetett a két kőfél ilyen messze egymástól: Dörgicse és Kékkút is jó ideig a piaristák tulajdonában volt.

A Kr. u. 1-3. századi sírkő amúgy egy kelta nőt ábrázol, ami kuriózum, az egész megyében ez a negyedik ilyen feltárt keltaábrázolás Paloznak, Lovas és Inota után. Az elhunyt amúgy kb. 70-80 év körüli lehetett, nem romanizált volt, ami a turbánból, nyakékből és karperecből is látszik. Érdekes még, hogy a két kőfél kissé eltérő anyagú: az alsó vörös homokkő, a felső közönséges homokkő. A nyersanyag a mai Balatonalmádi környékéről származhat, itt volt a római időkben kőfejtő. A kőfaragó műhely pedig a kutatók tippje szerint Dörgicse területén volt. A Kékkúthoz közeli Révfülöpön is volt anno kőbánya, mégsem onnan jött az alapanyag, ez valószínűsíti, hogy Kékkútra később került a sírkő alja.

És hogy mi lesz a kövek sorsa? Az alsó rész megy vissza a vonyarcvashegyi Festetics Helikon Taverna borászati kiállítására. A felső rész a feltárást támogató dörgicsei Aranysörte Borászat zárt terébe kerül majd. Másolatokat is készítenek hosszú távon a két kőről, így mindkettő megkaphatja az (ál)párját.

 

2020. aug. 27. 16:00

Folytatódik A BOR régészete projektünk...

A Kőfeszt alkalmából 2020. augusztus 27-én csütörtökön, Kékkútra utazik a múzeum csapata, és a Balatoni Múzeum kollégáival, Palágyi Sylvia régésszel egy beszélgetés keretében, ünnepélyes keretek között összeillesztik a Becce-dűlőn 2020 nyarán talált római sírkő felső részét és a kékkúti templom küszöbeként, Rómer Flóris által talált, ám a Balatoni Múzeum gyűjteményében nyugvó követ!

Jöjjenek el Kékkútra a Katolikus templom udvarára, legyenek részesei a nagy pillanatnak, hallgassák meg a kövek történetét, majd élvezzék a KŐFESZT igényes programjait!

www.kofeszt.hu

https://www.facebook.com/events/353682282458060/

 
Présházunk – annak legfőbb szenzációja, azaz a római sírkő mellett – számos olyan érdekességet rejtett a 19. századi lakáskultúrára, illetve szőlőművelésre vonatkozólag, melyeket régészeti módszerekkel sikerült a felszínre hoznunk.
Az épület présház helyiségében, a szoba felőli sarokban az omladék értelmezése és feltárása révén a helyiség tüzelő-, egyben sütőberendezését sikerült előhozni, melyről elmondható, hogy a nagyméretű szabadkémény alatt egy kemence rejtőzött, vélhetően egyéb fűtőberendezésekkel kombinálva. A kemencét borító omladékban számos évszámos téglát találtunk, melyeken az 1819-es évszám, valamint a CCZ monogram díszlik. Ezek, a vélhetően a nagyvázsonyi Zichy-uradalom égetőjében készült téglák nagy segítségünkre vannak az épület építésének időpontjára vonatkozólag, ugyanis a présház olyan eleméből származnak (egészen pontosan a szabadkémény füstfogó palástjából), melyek bizonyosan a ház építésekor keletkeztek, így ezek egyúttal magának az épületnek a felépültét is datálják, tehát kijelenthető, hogy a „villámsújtotta présház” épp kétszáz esztendővel ezelőtt született.
Valamelyik június végi önkéntes napunkon, amikor az épület belső, feltárni kívánt tereit tisztítottuk meg az omladéktól, valamint a benőtt gyökérzettől, Restár Zsófia barátunk, a dörgicsei közösség és kultúra szervezője révén az első “néprajzi lelet” is napvilágot látott, egy mázatlan kályhaszem-töredék képében. Megörültünk, hogy sejtésünk, miszerint az épület szobáját szemeskályha fűtötte és annak nyomai ott rejtőzhetnek a föld alatt, beigazolódni látszott, bár ez a kis lelet nem rendeltetési helyéről, hanem attól jóval távolabb, tehát szórványból került elő.
Azóta, a tegnapi posztunkban bemutatott kemence túloldalán, önkéntesek munkájának is köszönhetően a 19. századi lakáskultúra egyik legjellegzetesebb berendezési tárgyát, az említett szemeskályha maradványait (nem is akármilyen maradványait!) is sikerült annak eredeti helyén, a szobában megfigyelni. A megfigyelés több szempontból is fontos a számunkra: az előkerült, vörösre égetett, mázatlan kályhaszem, illetve mintázott csempe darabok már a 19. század végi néprajzi leírásokból is hiányoznak, hiszen addigra az ízlés változása miatt a mázatlan kályhákat a főként zöldmázas változatokra cserélték, ám ezen épületben valamiért kitartottak a mázatlan típus mellett. Olyannyira, hogy a kályha (egyúttal a présház) minden bizonnyal megélte a huszadik század tízes éveit is, amikor is – az előkerült jelekből és nyomokból következtetve – egy rakott takaréktűzhely (azaz sparhelt) váltotta fel, melynek sütő részébe a szemeskályha előkerült – díszesebb –  darabjait építették be.
Nagy szerencse, hogy az egyik ilyen darab teljesen épen vészelte át a földben töltött évtizedeket, sőt, megtisztítása után még egy extra szenzációval is szolgált a számunkra, ugyanis a két téglalap alakú feliratmező az 18 17-es évszámot rejtette! Az évszám nem feltétlenül datálja a csempe készítési idejét, hiszen elképzelhető, hogy az adott nyomódúcot több évig is használták, mindenesetre jól összecseng az 1819-es datálású tégláinkkal...
Gyűlnek tehát az információk, melyekből nem csak az építés vélhető időpontjára, hanem az épület történetére is következtethetünk… amint összeállt a kirakós, elmeséljük önöknek!

 

 

Az épülethez tartozó szőlőterületet nem érintette a múlt század hatvanas éveiben zajló szőlőrekonstrukció, így joggal bizakodtunk, hogy a talajban a mélyszántás hiánya miatt a hagyományos, karós szőlőművelés nyomaira fogunk bukkanni. Várakozásunk sikeresnek bizonyult, ugyanis, bár az ültetvény struktúrája a palásan széttörő sziklás altalajban nem volt megfigyelhető, ám az egyik lyukban egy szőlőtőkét találtunk, melyet Pósa Patrícia archeobotanikus közreműködőnk vezetésével további vizsgálatok várják. Reményeink szerint magleleteket is sikerül majd azonosítani, így mindezek révén kiderülhet, hogy vajon milyen szőlővel foglalkoztak présházunk gazdái az elmúlt századokban. Előkerülhetnek tán a bajor szőlő (máshol ezt mondták góhérnak), a szigeti (vagyis a furmint), vagy épp a szilváni nyomai, aminek úgy sejtjük, több dörgicsei szőlész-borász is nagyon örülne…

A kék négyzettel jelölt területen - amely az 1858-ban készült kataszteri térkép tanúsága szerint bizonyosan szőlővel művelt volt - zajlott a szőlőterület nyomait kereső feltárás, ahol valóban sikerült is egy tőkére bukkannunk. A későbbi vizsgálatok döntik majd el, hogy mikori a növény, illetve reményeink szerint fény derül a fajtájára is.

 
A nagy bejelentés!
Római sírkövek a Káli-medencében
A BOR régészete
 
A szombaton megtalált római kori sírkőről osztunk meg Önökkel néhány pontosabb információt.
A vélhetően az 1-2. században faragott homokkő sírkő töredék - melyet a Becce-hegy egy omladozó présházából bontottak ki a Laczkó Dezső Múzeum munkatársai a Dörgicsei lakosokkal - egy 70 éves körüli nő sírköve. A faragványon karperecek és nyakperec-, vagy lánc látható, kezében edényt vagy ládikát tart.
A timpanonban két delfin ábrázolásjelenik meg, mely a földi élet és a túlvilág közötti átjárás vidékünkön is gyakori szimbóluma. A sírkő szélein látható féloszlopokon csavart kannelúra mintázat látható. A felirat jól olvasható D I M rövidítés feloldása a dis inferis manibus, azaz a túlvilág halotti isteneinek.
Feltehetően ennek a nemrég napvilágra került sírkő töredéknek a darabja került Kékkútról a Balatoni Múzeum gyűjteményébe évtizedekkel ezelőtt. https://balatonimuzeum.hu/

 

A Balaton Múzeum jóvoltából a római kori sírkő kékkúti fele a vonyarcvashegyi Zenit Hotel Balaton ****  Festetics Taverna Múzeum ,,Da Bibere" tematikus borászati és gasztronómiai kiállítás részeként megtekinthető! http://www.hotelzenit.hu/hu/festetics_taverna_muzeum
 
A két kő közös múltjáról, a kékkúti és dörgicsei beépítés történetéről, és jövőjükről hamarosan jelentkezünk!
Kövessenek minket!
 
 

 

2020. július 11-én a dörgicsei Becce-dűlőn végzett közösségi feltárás során a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos és régész kollégái a statikus szakemberek, a helyi lakosok és az együttműködő szervezetek közreműködésével kiemeltek egy római kori sírkövet!

A reményeinket is túlszárnyaló épségben megmaradt sírkő töredék a présház pincéjének mellékajtajának áthidalójaként került beépítésre vélhetően a 19. század első felében.

2020 tavaszán kezdődött a múzeum Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekthez is kapcsolódó kutatás előkészítése, júniusban zajlottak a tereprendezési munkálatok Dörgicse lakóinak közreműködésével.

A sírkő biztonságos kiemelését és a rendezvényt a dörgicsei Aranysörte Kézműves Borászat támogatásával tudtuk megvalósítani!

Köszönjük mindenkinek, aki jelenlétével, munkájával, személyesen, vagy a távolból segítette, hogy ezt a rendkívüli eredménnyel járó múzeumi projektet megvalósíthattuk!

 

A projekt itt nem ér véget, kövessék közösségi oldalainkat és weboldalunkat!

www.ldm.hu

A további terepi feltárásokról, a múzeum falai között zajló szakmai munkáról, további eseményekről ezen felületeken tájékoztatjuk Önökkel!

 

Sajtókapcsolat: hajdu.franciska@ldm.hu

 

Egy kő, két történet
Egy kő, két történet
A Bor régészete - Bárány Jordán videója
A Bor régészete - Bárány Jordán videója
A nagy bejelentés! Római sírkövek a Káli-medencében A BOR régészete
A nagy bejelentés! Római sírkövek a Káli-medencében A BOR régészete