Leicht / Keil / Ék

Kácsor Adrienn, a chicagói egyetem kutatója Ék Sándor Munkácsy-díjas festőművész korai pályaszakaszát, az 1945 előtti, szinte ismeretlen időszakot veszi vizsgálat alá előadásában. Külföldi archívumokban folytatott tüzetes feltáró munkája alapján a művész tevékenységét a német és orosz avantgárd mozgalmak kontextusába helyezve tárgyalja, amely meghatározta fiatal éveit. A rendezvény kapcsán a Laczkó Dezső Múzeumban őrzött jelentős művészeti hagyatékából válogatva szeretnénk ízelítőt nyújtani Ék Sándor sokszínű művészetéből.

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

A veszprémi múzeum gyűjteménye egy fekete-fehér fényképet őriz, amely 1945 februárjában, a budapesti háborús harcok utolsó napjaiban készült. A fénykép két művészt ábrázol, akik ekkor még valószínűleg keveset tudhattak egymásról. Baloldalon az éppen nyolcvanadik születésnapját ünneplő festőművész, Csók István áll, aki pesti lakásának pincéjében vészelte át a harcokat. Oldalán egyik felszabadítója, a negyvenes évei elején járó Alex Keil, aki vörös csillagos katonai egyenruhájában, elmaradhatatlan kerek szemüvege mögül néz a kamerába. A Szovjetunióból a Vörös Hadsereg katonájaként hazatérő Keil épp ezekben a hónapokban vált Ék Sándorrá, magyarosítva a közel két évtizeden át használt kommunista emigrációs nevét.

Kácsor Adrienn előadása Ék Sándorról szól. Ki is volt—vagy lett—Ék Sándor 1945-ben? A később Kossuth-díjjal is jutalmazott művész munkásságáról ma már keveset hallani, neve legfeljebb főiskolai tanári tevékenysége vagy a második világháború utáni szocialista realista festészet kapcsán merül fel.

Kácsor Adrienn a chicagói Northwestern University Művészettörténeti Tanszékének doktori hallgatója, aki 2021 őszétől a new york-i Metropolitan Múzeum Leonard A. Lauder Research Center for Modern Art ösztöndíjasaként fejezi be a két világháború között emigrációban élő magyar kommunista művészekről írt doktori disszertációját.

Előadásának célja, hogy ismertesse Ék Sándor életét és munkásságát—mielőtt még Ék Sándorrá lett volna az emigrációban töltött évtizedek után. A két világháború között ugyanis a művész— Leicht Sándor, majd Alex Keil néven—nemcsak hogy bejárta szinte egész Európát és a Szovjetuniót, de a nemzetközi baloldali művészet meghatározó alakjává is vált. Hazai, berlini és moszkvai archívumokban és múzeumokban végzett kutatásai alapján az előadó szeretné bemutatni azt az Ék Sándort, aki a magyarok, sőt a nemzetközi művészek sorában is az elsők között ismerkedett meg az orosz konstruktivizmussal és az absztrakt művészettel Moszkvában 1921-ben; aki a húszas évek Berlinjében, John Heartfield oldalán, a baloldali mozgalom egyik legaktívabb résztvevője volt, s akinek rajzai, karikatúrái, s plakátjai szinte naponta jelentek meg a korabeli német sajtóban; s aki a Szovjetunióba érkezve 1933-ban, a Forradalmi Művészek Nemzetközi Irodájának vezetőjévé, a nemzetközi antifasiszta művészeti mozgalom egyik meghatározó szereplőjévé vált.