Másik
olvasat
A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság – Éri István megyei múzeumigazgató kezdeményezésére – 1967-ben kérte fel a Szigligeti Irodalmi Alkotóházban alkotó kortárs magyar költőket, hogy speciális, archiválásra alkalmas papírra balatoni verseket írjanak. Huszonnyolc költő, az akkori nemzedék színe-java (Kassák Lajos, Nagy László, Szécsi Margit, Weöres Sándor, Pilinszky János, Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Jékely Zoltán, Devecseri Gábor, Zelk Zoltán, Somlyó György stb.) eleget tett a felkérésnek, s egyikük volt Szabó Magda is, aki költőként indult az Újhold körében.
Az egykori Esterházy-kastély Szigligeten 1952-ben vált irodalmi alkotóházzá, Bölöni György, az akkori Irodalmi Alap elnökének közbenjárására. A Kádár-korszak szinte valamennyi írója és költője eltöltött itt több napot, hetet. A világtól távol élhették a napjaikat: alkottak, pihentek, kikapcsolódtak. „Szigliget afféle vámszabad területként funkcionált, ahol egy-egy szabadabb gondolat nem vont azonnali rendőrségi eljárást maga után” – írta Orbán Ottó az alkotóházról. Élénk közösségi élet jellemezte a közeget. Számos történet mesél arról, hogy áthallatszik a falon Palotai Boris írógépének kopogása, miközben Kertész Imre ádáz pingpongcsatát vív, Nemes Nagy Ágnes pedig a társasjátékok királynőjeként tündököl. Hagyománnyá vált az esti mindenféle műveltségi és társasjáték. Vészi Endre fáradhatatlan sakkpartner hírében állt. De anekdoták szólnak arról is, ahogy az írók, költők ugratták egymást, például Örkény István egyik kedvenc elfoglaltsága az volt, hogy ha hozzáfért valakinek a készülő írásához, akkor „belejavított” a maga elképzelése szerint. Karinthy Frigyes és Zelk Zoltán más csínytevést eszelt ki. Egy időben az volt a szokás, hogy akik hajnalig dolgoztak, kitettek egy széket az ajtajuk elé, jelezvén, hogy őket reggel nyolckor még ne ébresszék a reggelihez. Karinthy és Zelk azonban összecserélte a székeket, így aki várta a reggelit, az nem kapta meg, aki pedig aludt volna, azt fölébresztették.
A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság által összegyűjtött verskéziratokból még a gyűjtés évében önálló kiállítás nyílt a badacsonyi Szegedy Róza Ház épületegyüttesében, amely 1953-tól 2019-ig irodalmi emlékmúzeumként működött. A kéziratos kiállítást a versekkel egyenértékű grafikák, akvarellek színesítettek. Szabó Magda verséhez Bartha László készített illusztrációt. Az alkotás múzeumunk Képzőművészeti gyűjteményét gazdagítja. A verskéziratok hasonmásaiból önálló kiadvány jelent meg.
Pilipkó Erzsébet
irodalmi muzeológus
Erre haladjon tovább:
István bácsi naplójába a polcon nyerünk betekintést.
In 1967 the Veszprém County Museum Directorate - with the initiative of museum director István Éri - requested the Hungarian contemporary poets of the Szigligeti Irodalmi Alkotóház (Szigliget Literary Creative House), to write poems about the Balaton on special paper that is suitable for archiving. Twenty-eight poets, the generation’s cream of the crop (Lajos Kassák, László Nagy, Margit Szécsi, Sándor Weöres, János Pilinszky, Gyula Illyés, Ágnes Nemes Nagy, Zoltán Jékely, Gábor Devecseri, Zoltán Zelk, György Somlyó etc.) fulfilled the request. One of these poets was Magda Szabó, who started as a poet in the Újhold literary circle.
The former Eszterházy mansion in Szigliget was turned into a literary creative house in 1952, at the intercession of György Bölöni, who was the chairman of the Irodalmi Alap (Literary Fund) at the time. Nearly all of the poets of the Kádár era spent multiple days or weeks at the establishment. They could spend their days distanced from the world spending their time composing, resting and relaxing . “Szigliget served as a kind of creative haven , where free thinking didn’t result in immediate police investigation” - wrote Ottó Orbán about the creative house. The community was characterised by a lively social life. Numerous tales tell about how the typewriter of Boris Palotai could be heard through the walls, all the while Imre Kertész is fighting an intense pingpong battle, on the other hand Ágnes Nagy is the shining queen of board games. Game nights became a tradition with various board and knowledge games. Endre Vészi had a reputation of being a tireless chess partner. But anecdotes tell of the poets and writers teasing one another, for example, one of István Örkény’s favourite pastimes was “making corrections” based on his vision in other creators’ work, if he was able to get his hands on their unfinished works. Frigyes Karinthy and Zoltán Zelk had some other mischief in mind. At one point in time, the custom was that the people who worked until dawn put a chair in front of their doors, so they wouldn't be woken for breakfast at eight in the morning. Karinthy and Zelk however, switched these chairs around, so the people who were waiting for breakfast didn’t get any, and those who wanted to sleep, were woken up.
From the manuscripts collected by the Veszprém County Museum Directorate, an independent exhibition was launched the same year in the buildings of the Szegedy Róza Ház building, which operated from 1953 until 2019 as a literary memorial museum. The manuscript exhibition was brightened by graphics and watercolors of equivalent quality and value. László Bartha was the one who created the illustrations for Magda Szabó’s poem. This creation enriches the fine arts collection of our museum. A standalone publication featuring copies of the collected manuscripts was released.
Erzsébet Pilipkó
literary museologist
Proceed to this:
On the shelf we can take a look inside the journal of old man István.
