200 éve született Szoldatits Ferenc

Olvasási idő | 15 perc
2020. 11. 27. péntek

(1820. november 28. Vörösberény-1916. január 25. Róma)

A származása révén térségünkhöz kötődő, neves festőművészre Képzőművészeti gyűjteményünkben található, különösen értékes alkotásaival emlékezünk. Szoldatits Ferenc a Veszprém megyei Vörösberényben született, sőt Veszprém városában lakó édesanyja miatt, őt is itteninek tekintették. Itt végezte tanulmányait a piarista (ma Lovassy) gimnáziumban, majd Ranolder János püspök anyagi támogatásának köszönhetően a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 33 évesen Rómában telepedett le, és csatlakozott az ún. nazarénus festők csoportjához, akik viszont az akadémikus szabályokkal szemben a középkorhoz, a quattrocentohoz való visszatérést sürgették főként vallásos szemléletű műveikben. A festő haláláig Rómában élt, de Magyarországon is tevékenykedett: dolgozott templomok oltárképein, falfestményein, egyházi személyek portréin. Művei megtalálhatók több hazai templomban (Eger, Jászberény, Budapest, Veszprém, Felsőörs) ill. a Magyar Nemzeti Galéria és az esztergomi Keresztény Múzeum kollekciójában.

Gyűjteményünk darabjai híven reprezentálják a festő magas színvonalú, vallásos tematikájú művészetét. Patrona Hungariae című festményén a Magyarok Nagyasszonya arany háttér előtt angyalfejekkel díszített mandorlában trónol: lába a glóbuszon, holdsarlón és a bűnt megjelenítő kígyó fején pihen; fejét a magyar szent korona ékesíti; bal kezében királyi jogar, jobbjában az áldó gesztusú gyermek Jézus van, aki az országalmát tartja. A rögzített ikonográfiai típus Szent István király felajánlására megy vissza, aki az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta.

Megdöbbentő az 1905-ben keletkezett Krisztus a keresztfán című alkotása. A Megváltó megfeszített korpusza éles kontrasztot alkot benne a komor, sötét háttérrel, mintegy kiragyog a földi világ szürkeségéből. A képmezőt uraló hatalmas alak az alacsony horizontvonal fölé magasodik, mintha nem is a földhöz, hanem az éghez tartozna, amely szinte megnyílik a kereszt felső száránál. Átszúrt jobb kezének kinyújtott három ujjával is üzen.

Borromei Szent Károly 1898-ban készült portréja bíborosi ornátusban állítja elénk a magas rangú egyházi személyt, aki áhítattal emeli ajkához a kereszten függő Krisztust. A festő a vallási megújulást szorgalmazó, a szegényeket önfeláldozóan támogató bíboros-érsek legfőbb szándékát állítja ebben a mozdulatban a kép középpontjába: a szenvedő Krisztus engesztelését, követését.

Árpád-házi Szent Erzsébet 1901-ben készült portréja azt a leggyakrabban idézett jelenetet ábrázolja a szent királylány legendájából, amikor a szegényeknek szánt kenyér a számonkérés alkalmával rózsává változik kötényében. Itt is azt látjuk, ami Szoldatits művészetét általánosan jellemzi, a tekintet átható tisztaságát, a belülről sugárzó áhítatot, a visszafogottságot. A kép Ludvai Zsuzsa papírrestaurátorunk szakszerű, gondos tisztító eljárása után - melyről rövidesen beszámolunk - nyerhette vissza most az évforduló alkalmából eredeti finom árnyalatait.

 

LDMírtaLDM