70 éve halt meg Cholnoky Jenő földrajztudós

Olvasási idő | 5 perc
2020. 06. 05. péntek

1950. július 5. – 2020. július 5.

Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870. júl. 23. – Budapest, 1950. júl. 5.) földrajztudós, egyetemi tanár.
 
Veszprémi értelmiségi családban született a Kossuth utcai „ménkűfogós” házban. Édesapja, Cholnoky László ismert ügyvéd (1835–1901), egyik nagybátyja, Csolnoky Ferenc jeles orvos (1853–1941), a Veszprém Megyei Kórház névadója. Testvérei közül ketten, az író, újságíró, önpusztító életet élő, alkoholista Cholnoky Viktor (1868–1912) és Cholnoky László (1879–1929) irodalmi terén alkottak maradandót.
 
Középiskoláit a veszprémi piaristáknál (közben egy évet Pápán, a ref. gimnáziumban) végezte. A budapesti József Műegyetemen Vízépítő Szakán 1892-ben mérnöki diplomát szerzett, majd ugyanitt Klimm Mihály tanársegéde volt. Ezután 1894–1896 között Lóczy Lajos tanársegéde a budapesti tudományegyetem Földrajzi Tanszékén.1896–1898 között Kínában kutatott. 1900-tól a budapesti Erzsébet Nőiskola földrajz tanára. 1902-től adjunktus. 1903-től bölcsészdoktor, műegyetemi magán tanár. 1905–1919 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rendes tanára (Egyetemes Földrajz tanszék). 1919. november 1-jén a románok kiutasították, majd kizsuppolták Erdélyből.1919–1920-ban a m. kir. Külügyminisztérium Tudományos Osztálya főnökeként, mint a dokumentumok előkészítője, alkotója, összeállítója egyik segítője volt a trianoni békekötésen részt vevő magyar delegáció munkájának. 1921–1940 között budapesti egyetemi nyilvános rendes tanár.
A Magyar Földrajzi Társaságnak 1893-tól tagja, 1899-től választmányi tagja, 1905–1911 között főtitkára, 1911–1914 között alelnöke, majd 1914-től 1945-ig elnöke. 1900–1905 között a Földtani Társulat titkára. 1904–1913 között a Földrajzi Közlemények szerkesztője. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1920). Tagságát 1949-ben megvonták. 1990-ben rehabilitálták. A Magyar Érdemrend középkeresztje tulajdonosa (1940).
 
Cholnoky Jenő Lóczy Lajos tanársegédeként vett részt a Lóczy szervezésében az 1890-es évektől kezdve mintegy 70 magyar és külföldi tudós részvételével folyó tudományos Balaton-kutatásban. Magyar, osztrák, német, olasz, angol kutatók dolgoztak itt együtt közösen egy olyan korszakban, amikor a túlfűtött nemzeti nacionalizmusok rövidesen az 1. világháborúhoz vezettek. Cholnoky ekkor főként a tó hidrográfiáját és limnológiáját kutatta. De feladatai közé tartozott pl. az időnként hajbakapó kollégák megbékítése, valamint az illetlenkedő és csúnyán pletykáló Franché Raoul botanikus csendes eltávolítása a tihanyi bencés apátságból, ahol a kutatók kedvezményes szállást és étkezést kaptak. Ezen kutatás során ismerte meg Laczkó Dezsőt, a veszprémi Piarista Főgimnázium tudós tanárát (később igazgatóját), a Veszprémvármegyei Múzeum igazgatóját. Cholnoky, Lóczy és Laczkó nem csak kollégák, de elválaszthatatlan jó barátok is voltak. Bár Cholnoky 1905-től Kolozsvárott tanított, később is mindig szívesen időzött Veszprémben, vagy a Balaton, a Bakony térségében. Egyetemi hallgatóit, vagy külföldi egyetemi tanárokat és hallgatókat szinte évente rendszeresen hozta erre a vidékre tanulmányi kirándulásokra. Ilyenkor rendszerint Laczkó Dezső helyismeretét, kapcsolatait használta fel a szállás és étkezés megszervezéséhez. Az 1920-as évektől nyarait minden évben a Balaton partján töltötte feleségével. A 2. világháborút is Balatonfüreden vészelte át. Életének számos öröme és fájdalma kapcsolta ehhez a vidékhez.
 
Medgyessy Ferenc veszprémi Laczkó-szobrának felavatásakor (1937. október) Cholnoky Jenő tartott emlékbeszédet 1932-ben elhunyt barátjáról.
 
Érdekes véletlen, hogy Cholnoky Jenő bátyja, Cholnoky Viktor szintén július 5-én halt meg 1912-ben.
 
Rainer Pál

 

 

 

LDMírtaLDM