A szömörce aratásról és a tobakokról

Olvasási idő | 45 perc
2020. 11. 27. péntek

Hol volt a veszprémi tobakos mesterek utcája? Milyen módon használták fel a cserszömörcét munkájuk során? Törő Balázs írásából ez is kiderül...

A veszprémi utcanevek több esetben a várostörténet egy-egy kiemelkedő alakjának, vagy épp egykor városunkban is jelen lévő mesterségeknek állítanak emléket. Az utcaelnevezések ráadásul az egyes céhek lokalizálására is lehetőséget adnak.

Aki a vár, illetve a Benedek-hegy keleti oldalán lévő „Szerelem-sziget” helyett inkább a sziklák alatt sétál, az is egy ilyen, mára teljesen eltűnt világba, a tobakos mesterek valamikori utcájába csöppen.

A víz közelsége nem véletlen, hiszen a tobakos mesterségnek is, mint számos egyéb iparnak, elengedhetetlen szükséglete volt a víz. A tobakok, más néven „kistímárok” a Séd vizét több munkafolyamathoz is használták, sőt, a különféle bőrök három napig történő áztatása magában a patakban történt.

Mesterségük eljárásának teljes menetét ifj. Hollósy Károly a cikk végén közölt leírásából (1906) ismerhetik meg, aki az utolsó veszprémi tobakosként 1891-ben fejezte be iparát.

Röviden a cserszömörce növény felhasználásának módjáról: a beérett szömörce levelet és hajtásokat mindennemű nedvességtől óvva, sokszor forgatva megszárítják, majd mielőtt bezsákolnák, lovakkal megnyomtatják. A szömörcének a „liszt apróra” történő törését már a Benedek-hegy alatt az inasok végezték, a „külü” elnevezésű szerkezetben. Az elkészíteni kívánt bőröket a cserzési folyamat során több ízben áztatták a cserszömörcés főzetben.

Na de miért éppen a szömörce, és az miként került a veszprémi tobakok „asztalára”?

Az érett cserszömörce leveleket, valamint friss hajtásokat, – amelyeket nyáron, zölden gyűjtötték – azért kedvelte a tobak mesterség, mert felhasználásától sokkal puhább lett a bőr, mint egyéb cserzőanyagok esetében. Ugyanis a tobakok a finom bőrárukhoz szükséges alapanyag előállítását végezték, az ún. szattyánbőrökét, melyekből csizma, bélés, vagy a tarisznyakészítők sallangjai készültek.

A szömörcével cserzett bőrt mindemellett nagyon szépen lehetett festeni, elsősorban piros és sárga színűre.

A Dörgicse környéki piarista erdőkben különösen sok szömörce termett, ahova a veszprémi tobakok – persze szerződés fejében – előszeretettel jártak aratni. A szömörcét a balatoni nép is gyűjtötte, szekerekkel hordták eladni a veszprémi vásárba, ami jó keresetkiegészítésnek számított.

A Vilonyán az 1920-as években alakult bőrgyár is hasznosította a cserszömörcét, melyet főként gyermekekkel szedettek szeptemberben, száraz időben. A tobakosok szerint az érett növényt dércsípés előtt érdemes gyűjteni, hiszen nedves időben csökken a csersav tartalma és főzete nem lesz kellően hatékony.

A Nivegy-völgyből lefutó Csorsza-patak völgyét Zánka és Akali határában mindkét oldalon szömörcebokrok kísérik, melyeknek gyűjtése a hatvanas-hetvenes években is kedvelt nyári pénzszerzési lehetősége volt a valamikori Ságpuszta gyermekeinek, melyet a szépség- és gyógyszeripar vásárolt fel.

 

Az alábbiakban Hollósy Károlynak, az utolsó veszprémi tobaknak 1906-ban keletkezett leírását közöljük eredeti szövegezéssel.

A szömörce készítése:

A szömörcze növény töbnyire csak a Balaton vidékén terem nagyra nem nöl. A levele hasonlít a nyári baracklevélhez, a szára éret korába piros, júliusba érik, szaga igen erős.

Ezt le aratják tiszta réten gyakori forgatás közt megszárogatják, de sőnek sőt még harmatnak sem szabad érni.

Ha annyira száraz, hogy kézbe törik, akkor lovakkal el nyomtatják, az öregeb fáját ki dobják, zsákba varva szálítják haza, othol ismét megtörik liszt apróra és így használják.

Birka bőr készítése:

A nyers bőrt 20 szával át kötik egy istrángal a vízbe teszik 3 napig áztatni. Akor kiveszik tisztára kimossák leteregetik bőrivel fölfelé, egy hordóba meszet óltanak bele minden száz darabra 3 kiló áuromot számítva ezt a mésszel ősze fór. (A régi zsidók auromal beretválkoztak) Evel a bőrt hószú szőrű meszellővel be kenyik egyszer ősze hajtják ebben ál egy éjel, akor le mosák. Fél gömb deszkán 2 nyelű késsel a gyapjút le tolják meg száragatják és a gyapjú kész.

A bőrt nagy hórdoba híg tiszta mészbe teszik ebe ál tíz napig, akor kimossák, fél gömb deszkán éles késsel mind a két felét tisztán le vakarják, újra tisztán kimossák.

Egy hordóba igen hígra eláztatott kutyaganéjába teszik, ebe ál egy éjel, ebből kiveszik, először hideg vízbe tisztán kimossák. Másotszór nagy kazán meleg vízbe egyen kint meg mártogatják egy hordóba lábbal meg tiporják, abból kiveszik egy fél gömb Hordóba apróra tőrt ugy nevezett szömörczével be hintik, lábbal 2 óra folásig tiporják, közbe meleg szömörcze lével öntözik.

Ez útan egy deszkát a falhóz álítanak a bőrt ráteszik a húsos felit egy fél hold alakú két nyelű késsel tisztán le vakarják, utána ismét új szömörczébe és meleg szömörcze lébe 2 óra folásig tiporják. Akor egyenkint külön a két első lábát ösze fogják nagy tűvel erős házi czérnával ösze varják egy lukat hagyva az első lábán a tölcsérnek. Most egy nagy ugynevezett válluba 4 sével teletőtik meleg szömörcze lével egymás mellé fektetik, erős deszkával kövekkel le csaptatják, míg a lé a szőre helyén át ki szivárog. Ezt ismétlik háromszor akkor ki fejtik kimossák föl agatják megszárad és kész.

LDMírtaLDM