Alexandriai Szent Katalin

Ismert névnapjaink mögött többnyire szentek, mártírok liturgikus emléknapja húzódik meg. Az ő születésnapjuk azonos mártíromságuk, haláluk dátumával, hiszen ezáltal nyerték el az égi, örök hazát. Alexandriai Szent Katalin legendába vesző alakja a korai szentek közé tartozik, akit a középkor óta változatlan előszeretettel ábrázoltak festészetben és szobrászatban egyaránt. A keresztényüldözések idején Maxentius császár korában az egyiptomi Alexandriában élt, és 305-ben szenvedett mártíromságot. Nemcsak a szeplőtelen tisztaság, a hithez való rendíthetetlen hűség példaképe, hanem híres kiemelkedő műveltségéről, bölcsességéről. Ő az, aki határozottan megtagadja a bálványok tiszteletét, aki nyílt vitában védi meg hitét 50 válogatott bölccsel szemben, és amikor a császár házasságot ígér neki, gondolkodás nélkül utasítja el az ajánlatot. A csábító ígéretek után a szenvedés sem töri meg, még a börtönben is térít, hatására válik kereszténnyé a császár 200 katonája, sőt maga a császárné is. Amikor az éles késekkel borított kerék, amelyen halálra szánják, darabokra törik imája következtében, a kikerülhetetlen lefejezés várja. A vesztőhelyen még arra kéri Istent, hogy akik hozzá fohászkodnak, megmeneküljenek betegségtől, hirtelen haláltól, természeti katasztrófától, egészséges gyermekük szülessen - ezért is válhatott a 14 segítő szent egyikévé. Sírja fölött épült a híres Szent Katalin kolostor a Sínai-hegy lábánál.

Sokszálú legendája alapján érthető, hogy védőszentje lehetett a szónokoknak, ügyvédeknek, teológusoknak ugyanúgy, mint a tanároknak, tanulóknak, iskoláknak, sőt még a bognároknak, kerékgyártóknak is. Képzőművészeti ábrázolásának kötelező kelléke a kerék, a vértanúság pálmaága és fején a korona, utalva előkelő származására, amelyet egyes történetek királyi családhoz kötnek.

A Laczkó Dezső Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található Szent Katalint ábrázoló XVIII. századi szép, barokk olajfestmény a zirci ciszterci apátságból származik. A fiatal nőalak magas rangú származását nemcsak ékköves koronája, hanem pompás öltözete, fehér inge fölött arany színű ruhája és gazdag redőkben aláomló lila bélésű vörös köpenye is tükrözi. Az ismeretlen mester pontosan követi attribútumainak megkövetelt rendjét: bal kezével kínzóeszközére, a csillogó késekkel kirakott kerékre támaszkodik, míg jobbjában a pálmaágat tartja. Az enyhén jobbra forduló álló alak átlósan rajzolódik ki a képmezőben, fejével még inkább követi ezt az irányt. Komoly, átszellemült tekintete felfelé, a távolba néz, mintha tudná, hova tart.