Bronz pecsétgyűrű

2020 nyarán a veszprémi uszoda építéséhez kapcsolódó, a Nemzeti Sportközpontok által finanszírozott beruházás folyt. Ez a terület nincs régészeti lelőhelynek minősítve, azonban a finanszírozott összeg nagysága, valamint az Örökségvédelmi hatóság rendelete indokolttá tette a beruházással egyidejű régészeti megfigyelést. A földmunkával megbízott Practical Kft. munkatársaival dolgoztam együtt és láttam el a régészeti munkát, mint a Laczkó Dezső Múzeum munkatársa. A kivitelező az újonnan épült uszoda mögötti területen közmű árkokat ásott. Sokszor nehéz körülmények közé állította a terület geológiai adottsága a gépkezelőket. A 10-30 cm barna talajt (humusz) vastag dolomitos (murvás) réteg követte. A közművek árkát többnyire két métert meghaladó mélységben kellett kiásni és ehhez még hozzájárult az időjárás adta meleg, párás levegő is. A megfigyelés alatt párhuzamosan műszeres lelőhelyfelderítés (fémkereső)  is folyt, amit önkéntes, a múzeumnak elkötelezett emberek végeztek, így segítve a mindennapi munkánkat. Hihetetlen szép, és páratlan leletek kerültek így a múzeumba segítségükkel, mint a jelen esetben bemutatott gyűrű is. Sokszor olyan területről is kiderül, hogy régészetileg fontos terület lehet, amiről semmiféle adatunk nincs, amíg nincs egy nagy beruházásnak minősített terület (a hatóság által elrendelt régészeti megfigyelés) és önkéntes, lelkes fémkeresős csapat. Már sok megfigyelésemet segítette Kaszás Zsolt, aki a munkája mellett, amikor csak teheti fémdetektorral kutatja át a kidobott meddőt. Most is ez történt, hiszen ő lelte meg a késő középkori bronz gyűrűt ezen a területen. Más fémanyag is előkerült, de azok a tárgyak a II. világháború időszakát képviselték. Természetesen ez a leletanyag is a múzeumba került. Pálffy Sándor fémrestaurátor kollégám szakértő kezébe adtam az igen ritka típusú pecsétgyűrűt. Az elsődleges tisztítás és restaurálás után bontakozott ki a gyűrű szépsége és mintázata. A restaurálás előtt is látszott, hogy a gyűrű jó állapotban, a karikán lévő törés ellenére, szép patinával került elő. A gyűrű előkerülése elindította a szakmai konzultációt is. A kevés szakirodalom begyűjtése után a gyűrű korát illetően Szigeti Judit és Rózsa Zoltán régészek voltak segítségemre. 

A pecsétgyűrű leírása

A 15-16. században a bronzból készült gyűrűfejet egybe öntötték a karikával. A karika a fej mellett kiszélesedik, úgynevezett válla van a gyűrűnek. A gyűrű fején geometrikus ábrázolás látható, amelynek  középen rombusz, annak négy oldalán köríves, poncolt[1] vonaldísz van.

      Ez a fajta mintavilág jellemző már a római kortól, egészen a 16. századig.[2]  Az Árpád kori, de a tatárjárás idején elrejtett, majd később előkerült kincsleletek pecsétgyűrűinek jó része felirat nélküli. Ezek a pecsétlőlapján vésett, vonalas, liliomszerű ábrázolással díszített gyűrűk is vannak, melyek motívumokat jellemzően  vonalkeret vesz körül. A pecsétgyűrűk másik csoportját képezi ebben az időszakban az a formavilág, ahol a liliom ábrázolás még csak stilizálva, antropomorf jegyeket őrzött meg. A 13. század végére a pecsétgyűrűkön már csak tisztán növényi eredetű liliom forma jelenik meg. Lovag Zsuzsa által összeállított analógia szerint az 1240-es évek körül jelenik meg a geometrikus ábrázolás. A gyűrű kerek fején középen vésett rombusz, négy oldalt köríves, poncolt vonaldísz látható. Az Árpád korban a geometrikus minta közepére egyenlő szárú keresztet, vagy kettős keresztet is véstek.[3] 

   A talált gyűrűfej oldalán v alakú vésett minta fut körbe. A váll részen (a kiszélesedő karika) szintén vésett rombusz alak látható. A pecsétgyűrű hátlapján a fém megmunkáló eszköz nyoma is felfedezhető. A technológia, és a gyűrű kialakítása délszláv jelleget kölcsönöz. Sajnos a karika már a megtalálásakor törött volt.

A pecsétgyűrű fejének átmérője: 16 mm

                              fej magassága: 3mm

  A gyűrű abroncsának átmérője: 27 mm

                       abroncs szélessége: 5 mm

A gyűrűt restaurálta Pálffy Sándor

A grafikát készítette Alex Cristea

Kasza Kata régésztechnikus