Csikász Imre: Madonna kisdeddel

Olvasási idő | 25 perc
2021. 01. 01. péntek

Tevesz Mária írása

Január elsején nemcsak az új évet, hanem Szűz Máriát is köszöntjük Isten anyjaként. Ehhez választottuk Képzőművészeti gyűjteményünkből a veszprémi születésű, szinte elfeledett Csikász Imrének Madonna kisdeddel című domborművét. Ebből az alkalomból a kimagasló tehetségű, nagy ígéretként alig harminc évesen eltávozott szobrászművészről is megemlékezünk. Különösen érdekes, hogy a relief alakjaiban a művész és édesanyja vonásaira ismerhetünk.

Csikász Imre (1884-1914) torzóban maradt életműve szervesen a századforduló-századelő veszprémi közegében gyökerezik. Nemcsak itt született, de tanulmányai, külföldi útjai után rendszeresen ide tért haza, mégha csak a tanévközi nyári szünetek idejére is. A kékfestő-iparos fiát Laczkó Dezső piarista tanár eltanácsolta ugyan a kegyesrendiek veszprémi főgimnáziumából, de ugyanakkor ő volt az, aki kézügyességét felfedezte, és a fiatal művész halála után – már a Veszprémvármegyei Múzeum igazgatójaként - hagyatékát összegyűjtve emlékszobát rendezett be ott számára. Csikász karrierjét művészetpártoló támogatója, báró Hornig Károly püspök egyengette anyagi támogatásával: ennek köszönhetően juthatott el a müncheni (1906), brüsszeli (1907-1910) képzőművészeti akadémiákra, ill. hosszabb tanulmányutat tehetett Párizsban és Rómában (1910). Szűkre szabott alkotó éveit a folyamatos küzdelem jellemezte a reménytelen anyagi gondokkal, mégis végletes lemondással, kíméletlen következetességgel ragaszkodott alkotásai megvalósításához, amit a szobrászat esetében a költséges bronzba öntés jelent. Művei tekintélyes része - némelyik csak gipszváltozatban – megtalálható a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében, míg a leghíresebbek - a Rómában formázott Fiatal lány és az Ülő leány – Budapesten vannak kiállítva.

Madonna kisdeddel című alig ismert domborművét 1904 nyarán, az Iparművészeti Iskola negyedik évfolyamának befejezése utáni szünetben Veszprémben készítette. Már ekkor Olaszországba vágyott, e célból szerette volna a gipszből készült nagyméretű reliefet pénzzé tenni. Hornig püspök azonban, akinek Csikász figyelmébe ajánlhatta volna, éppen nem tartózkodott itthon. Hiába volt hát kiállítva az életnagyságú alkotás a múzeumban, nem talált vevőre. A pénztelenség pedig nemcsak az itáliai utat hiúsította meg, hanem a következő tanévet is.

Az ismeretlen rézmetszet alapján készült magas dombormű térdkivágatban ábrázolja Szűz Máriát karján a kis Jézussal.  A talapzaton nyugvó bemélyedő mezőben, amelyet kettős arany szegély keretez, a főalak enyhén balra fordulva háromnegyedes profilban jelenik meg, csak a hozzá símuló kisded arca fordul szembe velünk. Feltűnő Mária nemes arcvonásainak elgondolkodó szomorúsága. A derekán megkötött, bő ruhájára símuló, fejét is fedő klasszikus izlésű drapéria olyan gazdag redőkben omlik alá, hogy hullámai a képkeret szigorúságából is kilépnek. A kisded körül különösen erősen ráncolódnak takarót formálva, noha annak bal karja és felső teste szabadon marad. A háttérben két függőleges sávban a felületbe karcolt liliomok Mária bűntelen tisztaságát szimbolizálják. Hozzá szól a dombormű alján két sorba tördelt fohász, amely Isten anyjának segítségét kérve lépcsőzetesen emelkedik a relief előtt.

LDMírtaLDM