Csókkereszt Bukovinából

Ortodox hármas kereszt. Fából faragott, vésett. Természetes barna színű. Hossza 31,5 cm, szélessége a középső keresztágnál 11,7 cm, a két szélső keresztágnál 9cm, vastagsága 2,4 cm. Középső keresztága valamivel szélesebb a két másiknál. A függőleges keresztág alul ovális hengeres metszetű, lefelé keskenyedő fogantyúban végződik. Első oldalán a megfeszített Krisztus a kereszten, két oldalt egy-egy női szent mellképétől kísérve. Hátsó oldalán Szűz Mária, karján a gyermek Jézussal, kétfelől két-két női szent mellképétől kísérve. Továbbá mindkét oldalán részben vésett, részben faragott ószláv feliratok. A kereszt legfelső ágának jobb oldali vége letörött, hiányzik. A középső keresztág bal oldali vége letörött, ragasztott, javított. Felületét helyenként a hosszas templomi használat során lecsöpögött, természetes színű gyertyaviasz lerakódások borítják. Hátoldalán a függőleges keresztág felső végén a fába srófolt, vasból készült akasztó karika. Ezzel erősíthették fel egykor a múzeumi kiállítás vitrinében. (Történeti Gyűjtemény ltsz. 2018.3.17.)

Eredetéről egy szabálytalan, nagyjából rombusz alakú, 13x10,3 cm méretű, grafitceruzával írt cédula tájékoztat:

„Szeretett Igazgató Úr!

F. hó 28-án itt voltam. Főtisztelendőségedet nem találtam itthon, ezt itt hagytam, talán hasznát veszi. Másodikán (1916. jan. 2.) d. e. 8 és 9 között ismét jelentkezni fogok az Igazgató Úrnál.

Tisztelettel

Szirbek Sándor”

Laczkó Dezső írásával: „távírász szakaszvezető 7. Brig. Telefon Abth.”

Túlsó oldalán ugyancsak Laczkó Dezső írásával:

„A kereszt Rohocna bukovinai rutén község templomából való. Állítólag 250 éves.  Használják a templomba lépésnél mint nálunk a szentelt vizet. Oltár előtt fekszik. A belépő megcsókolja a földet, a keresztet megérinti s úgy vet keresztet. 1916. jan. 3.” (Múzeumtörténeti Adattár ltsz. 48.856/1977.)

Szirbek Sándor korábban a Veszprémi Piarista Főgimnázium magántanulója volt. Feltehetőleg vélelmezhető német nyelvtudása folytán oszthatták be az 1. világháborúban a cs. és kir. 7. (znaimi) gyalogdandár telefonosztagához. A dandár a 12. (znaimi), a 81. (iglaui) és a 99. (bécsi) gyalogezredekből állott. A magyar fiú meglehetősen egyedül érezhette magát a morva és osztrák legénység között.

1915. szeptember 1-én ezeket írta volt igazgatójának: „Szívből fakadó üdvözletem küldöm a messze idegenből, a Bukovinai orosz frontról. Tudatom, hogy mint távírász kerültem a harcztérre és aug. 21. óta vagyok itt. Még eddig megmentett a haláltól az Isten, benne bízom eztán is. Máskülönben jól érzem magam csak hideg ne lenne, ámbár a muszka erdőket és falvakat gyújt előttünk, hogy melegünk legyen. Imádkozzék édes hazánkért, hogy adjon az Isten anyi (sic!) erőt nekünk, az azt védőknek, hogy a győzelem a mienk legyen! Hálás tanítványa: Szirbek Sándor” (Történeti Adattár ltsz. 69.331.)

Rainer Pál