Eötvös Károly, a nagy mesélő

179 évvel ezelőtt, 1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön, a világhírű ügyvéd, író, függetlenségi politikus, Veszprém város megyei könyvtárának névadója, Eötvös Károly. A balatoni és a bakonyi utazásairól írott könyveiben élvezetes, adomázó stílusban mutatja be a vidék ismert és ismeretlen történeteit, szereplőit, az itt lakók életét. Betekintést nyerhetünk a híres bakonyi betyár, Sobri Jóska és legényei történetébe is. A Bakony vad rengetege minden időben vonzotta a bujdosókat, szegénylegényeket, s mint ilyen, az idegen hatalommal szembenállóknak menedéket nyújtott.   

Történt egyszer a rendeki erdőben – írja Eötvös -, hogy a sümegi csendbiztos nagy ügyesen becserkelte, s meglepte Sobrit és társait. Sobriékat elárulhatta valaki, s a csendbiztos, mint a villám, úgy csapott rájuk legényeivel. …A haramiák megriadtak, s egy-két lövés után szétfutottak, mint a csibefiak. Magukra hagyták a vezért. …Sobri azonban nem az a legény volt, aki valaha megfutott volna asszony szülötte előtt. Vastag fa árnyékában megállt, s meglövöldözte a csendbiztost és a pandúrokat. De amint azok közelebb-közelebb jöttek, ő is visszavonult fától-fáig. Meg-megállt, s vissza-visszalőtt. Szerencséje volt, hogy a pandúrok nagyobb része a futók után iramodott. A csendbiztos mellett csak két pandúr maradt, s így csak hárman lövöldöztek Sobrira. De ők is óvatosan, a fa mellől, egyik fától a másikig osonva. Tudták, hogy Sobri jó lövő. …A csendbiztos is bátor gyerek volt. Amint sejtette, hogy Sobri egyedül van, előre törtetett, s Sobri előtt hatvan-hetven lépésnyire vakmerően megállt a tisztáson, s odakiáltott:

- Add meg magad Sobri!

Sobrinak nagyon tetszett ez a bátorság. Agyonlőhette volna a csendbiztost, de nem tette. Pedig igencsak haragos volt legényei megfutamodása miatt. …Azt mondta a csendbiztosnak:

- Elállj rólam komiszáros, …mert dudát készítek a bőrödből!

Egy kis kürtöt vett elő a melleséből. Valami törpe tehén szarvából készülhetett az a kürt. Valami csodálatos hangot tudott belőle kierőszakolni. Különben is megtanulta a kürtölést az endrédi pusztán édesapja oldalánál. Belefujt a kürtbe. …Ezt akkor szokta tenni, mikor már nagy volt a veszedelem. Utolsó menedék volt ez a kürthang. Legényei jól tudták ezt. …De nem várták legényei a kürthangot. Hanem amint a megiramodás után legelőször megálltak, s összedugták a fejüket, csakhamar rájöttek, hogy ők valami húszan vannak, a csendbiztos pedig alig tizenhármad magával. Az is nyilvánvaló volt csakhamar, hogy a vezér elmaradt, s talán már be is kerítették, el is fogták, vasra is verték.

- Hej, az áldóját, gyerekek, a vezért ne hagyjuk!

Milfajt vagy Pap Andor szava volt ez.

Csatárláncot alakítottak két szárnyon, közbük vették a pagonyt nagy óvatossággal, előre nyomultak s egyszer csak észrevették, hogy a pandúrok hátában vannak. De a csendbiztos is észrevette, hogy a háta mögött szól a fegyver. Nem is egy, hanem sok. …Dehogy telt bele negyed óra, a csendbiztos már ott állott Sobri előtt puszta kézzel, a haramiák által körülfogva. Puskája, kardja, tölténytáskája, kése, pénzes erszénye a haraszton. Valamennyi pandúrja szanaszét, agyonlőve vagy sebesülten bukdácsolva vagy futásban. Sobri hóna alá veszi puskáját, s megint kiröppen a száján ugyanaz a káromkodás.

- Ugy-e, megmondtam komiszáros? … Hát most a kezemben vagy! Már most mit csináljak én teveled?

Kemény fiú volt a komiszáros is. Fegyvertelenül állt, várhatta halálát, halványabb volt, mint máskor, de azért azt felelte:

- Kezedben vagyok, azt csinálsz velem, amit akarsz.

Sobri nem szólt, hanem elővette kis alakú díszes, csillagos csutoráját, s húzott belőle egyet. Fölséges badacsonyi borral volt tele. Azután megtörölte a csutora száját, s odaadta a csendbiztosnak.

- Igyál egyet, s azután eredj haza hírt mondani! Az én kezemen véred ne száradjon. Hanem puskám elé ne kerülj többé!

Így beszélte el az esetet Milfajt a talponálló bíróság előtt.

Dr. Pilipkó Erzsébet irodalmi muzeológus