Fa csutora, Feldflasche – katonai kulacsok

A 18–19. században a cs. kir. haderő katonái többnyire fa csutorában tartották az ivóvizüket. Ezeknek a csutoráknak a többségét a híres veszprémi csutorások készítették. Évente több ezer darabot szállítottak a hadseregnek. A csutorákat kereszt irányban bőr szíjazattal és hord szíjjal látták el.

A csutorák mellett időnként használtak vasbádog lemezből forrasztással előállított kulacsokat is. Ezekből ma is több száz egyforma darab látható az egykori Esterházy regimentek felszereléséből Fraknóban (Forchtenstein, Burgenland) a herceg Esterházy-család fegyvertárában.

A csutoráknak 1869-ben alkonyult be. Ekkor rendszeresítették a bádoglemez borítású, ½ literes üveg kulacsokat. Ezeknek a lemez szegélyén alkalmazott nyílásaiba kenderspárga fűzőzsinórt fűztek, amelynek a segítségével nyakba vetve, a bal mellen viselték őket. Fő gyártójuk a budapesti Zellerin cég volt.

1888-ban a Mannlicher ismétlőpuska bevezetésekor új gyalogsági felszerelést is rendszeresítettek. Ennek részét képezte a szintén ½ literes, hosszúkás, lapos, alul lekerekített sarkú, hengeres nyakú, vállán két kis füllel ellátott 1888 M ónozott vasbádog kulacs is. Ennek a kenyérzsákban volt a helye. Eleinte egy a kenyérzsák belsejében alkalmazott sárgaréz kapocsra akasztották, majd 1898-tól a külön kulacszsebbe dugták.

1909-ben egy hosszúkás, de némileg gömbölyűbb formájú, elől 3 bordával ellátott, sajtolt alumínium kulacsot vezettek be.

A fa csutorák kiszáradtak, hasadtak, az üveg kulacsok törtek, csorbultak, a bádog kulacsok pedig idővel megrozsdásodtak és kilyukadtak. Az alumínium kulacsok praktikusak és strapabírók voltak, de előállításuk ekkor még drága volt. Ezért az 1. világháborúban visszatértek az 1888 M kulacsok gyártásához, de ezeket most már (csukaszürke, majd tábori szürke, tábori zöld színű stb.) zománcozással látták el. Számtalan, kisebb-nagyobb eltérésű változatban (pl. egyfülű, egyenes aljú stb.) készültek.

A kulacsokon található jelzések számos értékes információt tartalmaznak. Rendszerint feltüntetik a gyártó cég nevét, a gyártás helyszínét és évét, valamint a katonai átvételi bizottság adatait. Az 1. világháború alatti zománcozott kulacsokat az Osztrák–Magyar Monarchiában több helyen is készítették, pl. Bécsben (Austria Werke), Brünnben, Magyarországon pedig Budapesten (csepeli Weiss-Manfréd Művek), Losoncon (Nórád vm.), Matejócon (Szepes vm.) és Ligetfalun (Pozsony vm.).

Az 1. világháborúban katonáink egyaránt használták az 1909 M, 1888 M (zománcos változatú) és 1869 M tábori kulacsokat. Utóbbiakat inkább már csak a népfölkelők vagy más nem első vonalbeli alakulatok.

A H. Schmidt-féle „Handbuch für Unteroffiziere” (Altiszti kézikönyv) 7. kiadása szerint (Wien, 1915) az alumínium kulacsokat a gyalogság, a zománcozott bádog kulacsokat a lovasság, a bádogborítású üveg kulacsokat a tüzérség, a trén- és az egészségügyi csapatok használták. A valóságban viszont mindenki olyan kulacsot használt, amilyen éppen jutott neki.

A háború után a Monarchia utód államaiban még jó ideig tovább használták a korábbi kulacsokat. A brünni (ekkor már brnói) gyár pl. khaki színű zománcozású 1888 M kulacsokat gyártott az (első) Csehszlovák Köztársaság hadseregének. A m. kir. Honvédségnél 1934-ben vezettek be egy új alumínium kulacsot. A magyar katonák ezekkel a kulacsokkal csinálták végig a 2. világháborút, de még a ’40-es évek végén– ’50-es évek elején is használták, sőt után gyártották az 1934 M kulacsokat.

A laikus feltehetően nem is gondolja, hogy a militaria gyűjtők között előfordul olyan is, aki kifejezetten katonai kulacsok gyűjtésére specializálódik.

Rainer Pál