Hadirégészet

Olvasási idő | 10 perc
2020. 05. 21. csütörtök

A Laczkó Dezső Múzeum hadirégészeti sorozata

Dudaron  1945. március 22-én lezuhant szovjet Iljusin  IL 2 3M „Sturmovik” típusú csatarepülőgép motorjának kiemelése

Illusztrációk a videóban az oldal alján!

Pálffy Sándor, a Magyar Roncskutató Egyesület tagja 1997. szeptember 24-én járt először Dudaron, repülőgép-lezuhanási helyekkel kapcsolatos adatgyűjtésen. Akkor a helyi idős emberektől kapott információt arról, hogy a falu mellett az Iszkói-dűlőben az úgynevezett Roncsos kútnál van egy lezuhant repülőgép. A visszaemlékezések szerint az orosz gép farokig befúródott a földbe, amikor lezuhant 1945 tavaszán. Futókerekéből gumidarabokat vágtak le a helyiek, és fatalpú szandált készítettek belőle. Az első helyszínbejárás során nem sikerült megtalálni a lezuhanási helyet. Hosszú szünet után, 2005-ben folytatódott a roncs keresése, ekkor egy osztrák kutatóval közösen keresték a gép helyét. Visszaemlékezések szerint a repülőgépnek a szántásban kellett lennie, de ott nem találták a nyomát. 2010-ben a gép kutatásához csatlakozott Bákor Ferenc is, akinek sikerült Bakonynánán (a szomszéd falu) találni egy idős adatközlőt, Wenczel Andrást, aki a lezuhanási helyről már pontosabb információval tudott szolgálni. A lezuhanást ugyan nem látta, mert abban az időben volt, amikor az oroszok bevonultak a faluba. Mindenki a pincékben húzódott meg a harcok elől. Miután véget ért a háború, gyerekként sokat játszottak a roncs környékénél. Ő pontosan emlékezett rá, hogy a repülőgép a patak partján elterülő fás-bokros ingoványos területre zuhant. 2010-ben sikerült megtalálniuk a becsapódási helyet,  melynek nyoma szabad szemmel is látható volt. A kb. 120 centi mély kráterben folyamatosan állt a víz, ezért az első darabokat a kráter falából lehetett kiszedni.  Pálffy Sanyi a gyűrött lemezek között talált egy különösen jelentős darabot, melyre sablonnal ráfestették a repülőgép gyári számát, mely 1875397volt. A gép azonosítását Horváth Gábor oldotta meg. A gyári számban a 18, a kujbisevi (ma: Szamara) gyár jele, 7 jelenti, hogy kétüléses Il-2-es, 53 a gép egyéni sorszáma a szérián belül, 97 a széria vagy a sorozat jele, mely általában 100 darab repülőgépből állt. Ezzel a repülőgéppel 1945. március 22-én a Jevgenyij Pavlovics Kartasov alhadnagyból és Vladimir Alexejevics Gladkov őrmesterből álló személyzet tűnt el. (Az iratokban eltérés van, mert Kartasov és Kartasev néven is szerepel a pilóta.) A személyzet a 17. Légihadsereg,10. Csatarepülő Hadtest, 306. Csatarepülő Hadosztály, 951. Csatarepülő Ezredéhez tartozott. Utolsó bevetésükön Bakonyoszlop környékén lévő célpontok támadására szálltak fel. A kötelék 11 darab Il-2-est 6 darab La-5-ös vadászrepülőgép fedezte a célig és vissza. A célpontok elérése előtt légvédelmi tűzbe kerültek, és eltalálták Kartasov alhadnagy gépét. Egy bal fordulóval kivált kötelékből, hogy elérje az orosz vonalakat, majd eltűntek a társaik szeme elől. A század tagjai a bevetés után azt jelentették, hogy egy ejtőernyőst láttak kiugrani, majd Kartasov repülőgépe Bakonyoszloptól keletre, 3 kilométerre lezuhant. 2011. szeptember 14-én kezdődött a feltárás. Az ásás kézi erővel indult, a kráter pereme mentén egy méter szélességben kiemeltük a földet azért, hogy a kráter falába fúródott fémdarabokat hozzáférhessünk. A kézi feltárás egy méteres mélységig tartott, utána markológép folytatta a munkát. A motorblokk és a motor mögötti üzemanyag tartály összepréselődve egy nagy tömböt alkotott, mely 190 centi mélységben kezdődött. Érdekes, hogy fölötte kisebb darabok nem voltak jelentős mennyiségben, ami arra utal, hogy a helyiek próbálkoztak a gép kiemelésével, és nem dobáltak vissza a gödörbe semmit. Legmélyebben a légcsavaragy feküdt 4 méter 40 centis mélységben. A feltárás során előkerült még a 2 darab 23 VY (Volkov Yartsev) milliméteres gépágyú, melyek függőlegesen fúródtak a földbe. A felsorolt leletanyagok, (préselt fa furnér alkatrészek) különösen a motorblokk feltűnően jó állapotban, szinte 1945-ös állapotában konzerválódott, ennek oka a szürke agyagréteg volt, amely légmentesen elzárta a repülőgép maradványait a korróziót  felgyorsító oxigéntől és nedvességtől. A munkagödörben a feltárás alatt végig lehetett érezni a jellegzetes repülőgép-üzemanyag szagot, majd a kiemelés után össze tudtuk gyűjteni az teljesen tiszta motorolajat is, ami a Mikulin AM-38-as motorból szivárgott ki. (Motorszám 257728) A feltárás végére egyértelművé vált, hogy a gödörben nincs benne a pilótafülke, ezért a személyzetből senkinek sem sikerült megtalálni a földi maradványait. Valószínűsíthető, hogy a gép becsapódása után a földből kiálló részeket a helyiek elbontották és a pilóták földi maradványait (ha megtalálták) eltemették valahol a környéken. Ezzel a feltárással véget ért az első orosz-magyar kutató expedíció. A kiemelt repülőgépmotor a szolnoki Reptár (Repülőmúzeum) gyűjteményébe került.

Magó Károly zászlós az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis kutatója

 

Megjegyzés:

II. világháborús szovjet IL 2 3M típusú repülőgéproncs kutatások és eredményes motorkiemelések az országban az alábbi helyszíneken történtek: Balatonból Balatonalmádi-Balatonfűzfő térségében 1999 repülőgép kiemelés

Alsóörs 2003,  Kömlőd  2011, Dudar 2011, Héreg  2013 –motorok kerültek elő

Mivel a feltárt négy repülőgépmotorból kettő a megyénkben került elő, a dudari kutatás dokumentációja rendelkezésre  állt, továbbá  Laczkó Dezső Múzeum is képviseltette magát a feltáráson.  Ezért és a kiemelés különlegessége miatt a Laczkó Dezső Múzeum Hadirégész felületén az anyag bemutatását kiemelten fontosnak tartottuk.

Pálffy Sándor

Laczkó Dezső Múzeum

 

 

Beköszönő

Veszprém megye hadtörténeti emlékei a bronzkortól már datálhatók, az ezt követő régészeti korok hadászati vonatkozású tárgyi hagyatéka is számottevő a múzeum gyűjteményeiben. Vaskori kardok, római katonai leletanyag, népvándorlás kori sírokból előkerült szablyák, nyílhegyek, majd a törökkori végvári harcok emlékei a leletanyagoknak kontextusba helyezésével, tudományos feldolgozásával sok esetben eseményrekonstrukció is megvalósítható. A hadirégészet a régészet egy speciális szakága, célja a hadi vonatkozású terepi leletanyag és azok összefüggéseinek vizsgálatával új következtetések levonása.  
A második világháború 1944-45-ös súlyos légi és szárazföldi harcai a megye egész területét kiemelten érintették. 1944 decemberétől a szovjet csapatok betörtek Balatonfőkajár és Balatonkenese között a Margit vonal fedőövébe, így a szárazföldi harcok is a megye területére értek.  Az 1944. év légiharcai után 1945 márciusáig váltakozó intenzitású harcok dúlták fel a megye egész területét. A Budapest felmentésére indított Konrad III. fedőnevű német ellentámadás 1945 januárjában, és a márciusban kezdődő szintén német „Tavaszi Ébredés” hadművelet egy része is megyénk területéről indult. Az ezt követő szovjet támadás 1945. március 16-i „Bécsi támadó hadművelet” pedig a megye minden településének hadszíntérré válását vonta maga után. Ezeknek a nagy véráldozatot követelő harcoknak az emlékei hadfelszerelési és a haditechnikai eszközök roncsai sok esetben itt lapulnak a földben a lábunk alatt.
Egy régészeti tervásatás, szakfelügyelet, a közösségi régészet fémkeresős kutatásai egyre többször hozzák a felszínre a különböző korszakú hadszínterek  és  hadviselő felek leletanyagait.  Ezek folyamatos bemutatására indít a Laczkó Dezső Múzeum egy internetes felületet, hogy a hadtörténet iránt érdeklődők találkozhassanak a legújabban feltárt tudományos igényességgel feldolgozott megyei hadtörténeti leletanyagokkal.
 
Pálffy Sándor, restaurátor
 
Hadirégészet - Dudar
Hadirégészet - Dudar
Utolsó módosítás2020. 09. 06.
LDMírtaLDM