Mikulás alakú csokoládé-öntőformák

Olvasási idő | 30 perc
2020. 12. 05. szombat

Kákonyi Anna történész írása

A Mikulás-napi ajándékozás mai szokásaira gondolva az elsők között jutnak eszünkbe a széles választékban kapható csokoládéfigurák. A közismert és közkedvelt termékek készítése azonban talán meglepően rövid múltra tekint vissza a csokoládéfogyasztás hosszú történetében. A szilárd formájú csokoládé előállításához ugyanis megfelelő technológiára, széleskörű elterjedéséhez pedig megfizethető árra volt szükség. Nem véletlen, hogy Európában a 19. század előtt elsősorban forró italként fogyasztották – az akkor még cukor hozzáadása nélkül készített, keserű – csokoládét, ami sokáig kizárólag a magas társadalmi rangú családok tagjai számára volt elérhető. Az Amerikából spanyol közvetítéssel érkező kakaó luxuscikknek számított, a belőle készült csokoládé pedig az akkor ismert technológia miatt szilárd formában élvezhetetlen volt.

A tömör vagy üreges csokoládéfigurák készítésének egyik titka a megfelelő kakaóvajtartalomban rejlik, ez biztosítja, hogy a felolvasztott csokoládé kellően homogén legyen és egyenletesen vonja be, illetve töltse ki a formát, amibe öntik. A holland van Houten által 1829-ben szabadalmaztatott kakaósajtoló-gép segítségével sikerült a kakaóvajat és a kakaómasszát különválasztani, ami lehetőséget teremtett a kakaóvajtartalom szabályozására és megfelelő arányú adagolására a készülő csokoládéba. Ez, továbbá számos egyéb technológiai újítás vezetett a ma is ismert sima, egynemű csokoládé előállításához.

A fém öntőformák megjelenésével megnyílt az út a legkülönbözőbb formájú és méretű figurák készítése előtt. Ez egyben egy új minőséget is eredményezett a csokoládé – immár mint kereskedelmi termék – történetében: fontos szempont lett az esztétikus megjelenés, amit a csomagolással, reklámmal tovább lehetett fokozni. A formagyártók a 19. század végén, 20. század elején a legkülönbözőbb figurákat kínálták a csokoládégyárak és a cukrászműhelyek számára: a karácsonyi és húsvéti ünnepkör alakjaitól a mesefigurákig, a járművektől a hétköznapi használati tárgyakig.

Múzeumunk gyűjteményébe a pápai Németh Lajos cukrászmester hagyatékából került számos, a 20. század első évtizedeiből származó bádog öntőforma, amelyek egy része ünnepekhez kapcsolódó csokoládéfigurák készítésére (többek között Mikulás, csizma, húsvéti nyúl, tojás, újévi malac, pezsgősüveg) szolgált.

A gyűjteményben található formák közül a képeken látható darab az egyik legismertebb európai öntőformagyárból, Anton Reiche (1845–1913) drezdai üzeméből származik. Drezda a németországi édesipar fellegvárának számított a 19. században. Számos csokoládéüzem, először manufaktúrák, majd az iparosodás következtében csokoládégyárak jöttek létre a szászországi városban. Ez a 19. század közepére, második felére tehető, amikor a kakaót korábban terhelő magas vámok, illetve adók csökkentése, eltörlése lehetőséget adott a tömeges termelésre. Az eredetileg bádogos Anton Reiche vándorévei alatt Franciaországban, az egyik legrégebbi és legjelentősebb formagyártónál, a Létang családnál tanulta ki a csokoládéforma-előállítást. Hazájába visszatérve bádogosműhelyt alapított, ebből nőtt ki az 1895-ben már 1100 alkalmazottat foglalkoztató öntőformagyár. Anton Reiche használt először ónbevonatú acéllemezt, bádogot a formagyártáshoz, előtte főként rézből készítettek lemezformákat. A gyár fő profilja a csokoládéöntőformák és bádogdobozok, csomagolások előállítása volt, de melléktermékként fémlemezből készült játékokat, perselyt, reklámtáblákat is készítettek. Anton Reiche üzeme a német nyelvterület legismertebb csokoládégyárainak – többek között a Stollwerck, a Manner, a Lindt, a Suchard vagy a Tobler számára –, de Hollandiába és a tengeren túlra is szállította a legváltozatosabb formájú és méretű öntőformáit. Nemcsak gyárakba, hanem világszerte cukrászműhelyekbe is eljutottak a Reiche-féle csokoládéformák. A cukrászok a külföldi forgalmazóktól rajzos ábrákkal ellátott katalógusokból rendelhettek termékeket műhelyük számára.

A drezdai gyár az alapító halála után részvénytársaságként működött tovább a második világháború pusztításáig, majd újjáépült, és az NDK-ban még néhány évtizedig működött.

Emlékét ma múzeum őrzi.

Az Anton Reiche márkájú öntőformáknak világszerte gyűjtői köre, és talán túlzás nélkül állítható, hogy rajongótábora van.

Források és további infomáció:

https://www.antonreicheformen.de/

http://www.chocolatemoldsmuseum.com/de/geschichte/schokolade/

LDMírtaLDM