MenüBezár
Gyűjteményünk rangos műtárgyai
Múzeumunk kisebb számú, ám részben igen rangos olyan műtárgyat mondhat magáénak, amelyek az 1848/1849-es szabadságharchoz kötődnek. Közülük a legszebb darabokat még első igazgatónk, Laczkó Dezső gyűjtötte a múzeumalapítást követően, az 1903–1914 közötti „hőskorszakban”. Ezeknek a többsége a családtagok, rokonok ajándéka, ezért személyhez köthető, s így kiemelt értékkel bíró műtárgy. Megőrzésük bizonyítéka azon kegyeletes szemléletmódnak, amellyel, ezen korszak emberei a ’48-as események és résztvevőik iránt viseltettek.
A személyhez köthető tárgyak egykori tulajdonosairól egyenetlen az ismeretanyagunk. Batthyány Lajos gróf miniszterelnök és Perczel Mór reform politikus, majd honvéd tábornok a szabadságharc közismert személyiségei voltak, a többiek azonban a nagy idők büszke vagy kényszerű részesei, de nem irányítói, hanem csak mellékszereplői voltak.
Ezúttal a Perczel Mór (Bonyhád, 1811. november 11. – Bonyhád, 1899. május 23.) hagyatékából származó tárgyakat mutatjuk be.
A rendkívül nehéz természetű, indulatos, összeférhetetlen tábornok életútját röviden az alábbiakban foglaljuk össze:
Perczel Mór eredetileg katonának készűlt. 1827-től hadapród Pesten, a cs. kir. 5. Bervaldo tüzér ezrednél. Az 1831-es lengyel felkeléskor propagandát fejt ki bajtársai körében a lengyelek támogatására. Lefogják, hadbírói eljárás indul ellene. A várható halálos ítélettől valószínűleg csak befolyásos rokonai közbenjárása menti meg, de a hadseregtől így is meg kell válnia. A vagyonos Tolna megyei birtokos az 1840-es évekre már közismert ellenzéki politikus. 1848. szeptember 1-től a „Zrínyi” önkéntes zászlóalj (október 13-tól 35. honvéd zászlóalj) szervezője és parancsnoka. Szeptember 16-tól honvéd ezredes.
Perczel Mór a szabadságharc alatt. Az ábrázolás egyenruházati problémát vet fel. A honvéd tábornokok ugyanis csukaszürke atillát viseltek, vagy tovább hordták eredeti alakulatuk ezredesi egyenruháját. Perczel viszont itt sötétkék atillában látható. Ez feltehetően az általa szervezett „Zrínyi” zászlóalj parancsnoki, ezredesi öltözete lehet. Bár számos olyan 1848/49-es ábrázolást ismerünk, amelyeknek egyszerűen téves/hibás a színezése
Az októberi ozorai győzelem egyik fő részese. November 1-jétől honvéd tábornok, a „drávai hadtest” parancsnoka. A határvédelem során csapataival Stájerországba is betör. December 30-án Mórnál súlyos vereséget szenved a császáriaktól. 1849. január 10-től Központi Mozgó seregével Karcag–Törökszentmiklós vidékén a Pestről Debrecen felé vezető utat fedezi a császári főerőkkel szemben. Február közepén lemond. Március 10-től a Szeged térségében összevont csapatok parancsnoka. Ugyanekkor kitüntetik a Magyar Katonai Érdemrend 2. osztályával. Március közepén ellentámadást indít, április végére a Bácska jó részét visszafoglalja. Május első felében Bemmel együtt a Temesközt tisztítja meg az ellenségtől. Június 7-én Kátynál Jellačić hadtestétől vereséget szenved, s ennek következtében a Bácska nagy része ismét elvész. Július közepétől ugyanitt a 9. hadtest csatlakozásával létrejövő közép-tiszai hadsereg parancsnoka. Szegedre vonul vissza seregével. Itt július 30-án Dembinski veszi át tőle a parancsnokságot. Külföldre menekül, éveket tölt emigrációban, kezdetben Törökországban, majd Angliában. Távolétében halálra ítélik. A kiegyezés után hazatér, ismét országgyűlési képviselő, haláláig Bonyhádon él.
A német eredetű Perczel (eredetileg Perzl) család Hans nevű tagja a 16. század derekán került Magyarországra, mint hadbiztos. I. Ferdinánd a birodalmi nemesek sorába emelte.
Unokája, Perczel Tamás kereskedő (Ⴕ 1733. febr. 25.) – 1717-től 1730-ig Veszprém város főbírája – 1697. május 27-én kapott magyar nemességet I. Lipót királytól. Tamás unokája, Perczel Imre piarista szerzetes (1733–1795) 1767–1774 között a veszprémi rendház házfőnöke, 1790–1795 között a magyar piarista rendtartomány provinciálisa volt. A család egy másik ágának törzsbirtoka a Tolna vármegyei Bonyhád volt, de a Dunántúl számos megyéjébe kirajzottak.
A Perczel család címere
A 20. század elején özv. Perczel Lászlóné Veszprémben, Perczel József Lovászpatonán élt. Ők ajándékozták a Veszprémvármegyei Múzeumnak honvéd tábornok felmenőjük emléktárgyait.
A veszprémi Alsóvárosi-temető Perczel sírja bizonyítja, hogy a 20. század során később is részesei voltak a város életének.
A Perczel család sírja Veszprémben, az Alsóvárosi-temetőben. A sír felirata:
Perczel Mór rajza a bécsi Burg kapujának környékéről, 1829
Perczel Mór tábornok pecsétnyomója, 1848/1849
Perczel Mór tábornok pecsétnyomója, 1848/1849
Perczel Mór tábornok pecsétnyomójának nyomó-felülete, 1848/1849
Csata térkép, 1848
Az 1848. augusztus 19-i szenttamási csata térképe
Perczel Mór tábornok 2. osztályú Magyar Katonai Érdemrendje, 1849. Perczel Mórról számos ábrázolás – idősebb korában már több fénykép is – készült, de egyiken sem viseli kitüntetését
Szenttamási Emlékérem, 1849
Az érmet Perczel tábornok kezdeményezésére készíttették – a területileg illetékes kormánybiztos útján – Kocsis János szegedi aranyművessel Perczel katonáinak, a szenttamási sáncok 1849. ápr. 3-i bevételéért. Azonban mire elkészült a szabadságharcot leverték, s a kitüntetés már nem került kiosztásra. A császári csapatok közeledésekor Kocsis elásta az elkészült 6000 példányt. Ezeket később kiásták és harangot öntöttek belőlük. Az aranyműves felesége azonban emlékbe eltett néhány darabot. Ezek közül kapott egyet a tábornok, amikor 1867 után hazatért az emigrációból.
A kitüntetés készítésekor mérvadó szempont volt, hogy lényegesen különbözzön a cs. kir. Hadsereg szokásos, kereszt, ill., érem formájú elismeréseitől. A sárgarézből készült kitüntetés így sajátos nyolcszögletű formát nyert, a sarkoknál kicsiny kiálló gömböcskékkel, felső részén a szalag rögzítésére szolgáló, a kitüntetéssel egybeöntött füllel. Fölül vörösre, alul zöldre festett előlapján koszorúban kidomborodó betűs felirat: „SZENT/ TAMAS/ APRIL 3an/ 1849”. Hátlapján vésett, szélesedő szárú kereszt, a keresztszárak közötti mezők közül kettő vörösre, kettő zöldre festett.
Az egyszerű, igénytelen kivitelű kitüntetés rendkívüli ritkaság. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található még egy másik (törött fülű) példánya. A 20. század elején a szegedi múzeumban is volt két, vagy három példánya, de tudomásom szerint ezek napjainkban már nincsenek meg.
A Szenttamási Emlékérem előlapja, 1849
A Szenttamási Emlékérem hátlapja, 1849
Ószláv misekönyv, 1538
A Szenttamásnál zsákmányolt ószláv misekönyv, 1538
Bár feleségének arcképe nem a családi hagyatékból való, mégis ideillőnek találtam a bemutatását.
Perczel Mórné szül. nagybócsai Sárközy Júlia (1828. jan. 27. – 1877. júl. 13.) arcképe
Perczel Mórné szül. nagybócsai Sárközy Júlia (1828. jan. 27. – 1877. júl. 13.) arcképe
Rainer Pál történész
