Szent Család tengelicével

Olvasási idő | 30 perc
2020. 12. 14. hétfő

Egy különleges rézmetszet

A Szent Család témájának megelőlegezését karácsony, Jézus születése előtt a szentcsalád-járás adventi szokása indokolja ezekben a napokban. A hagyomány szerint, a betlehemi szálláskeresés bibliai történetét felelevenítve, egy Szent Családot ábrázoló képet hordoztak a karácsonyi ünnep előtt 9 napon át házról házra úgy, hogy azt minden nap más család fogadta be.

Ehhez a tradícióhoz kapcsolódva választottuk Képzőművészeti gyűjteményünk különleges, 1632-ből származó rézmetszetét, amely Simon Vouet-nak, (1590-1649) a francia barokk festészet kiemelkedő mesterének festménye nyomán készült. A tizenöt éves itáliai tartózkodás után hazatérő népszerű művész indította útjára az itáliai barokk stílust, Caravaggio hatását Franciaországban, és a király első festőjeként műhelye számos, nagyszabású megrendelést kapott. A rézmetsző, a flamand ifj. Petrus de Jode (1604-1674) sem kevésbé jelentős ennek a technikának a területén, a XVII. század közepének leghíresebb rézmetszőjeként tartják számon. Tudjuk, hogy 1631-1632-ben szintén rézmetsző édesapjával Párizsban tartózkodott – gyűjteményünkben található műve ehhez az időszakhoz köthető.

A kép természeti tájba helyezve állítja elénk a megpihenő Szent Család idilli jelenetét: bal oldalán foglal helyet Szűz Mária a kis Jézussal, míg Szent József az ellenkező oldalon háttal látható, bal kezével egy kőtömbre támaszkodva fordul szent fia felé. Jobb kezének mutató ujján - pontosan a kép középpontjában - egy kis madarat tart, amely magára vonja anya és fia tekintetét egyaránt. A kisgyermek felemelt bal kezét is a tengelice felé nyújtja. A líraisággal telített, meghitt jelenet olyannyira népszerű volt, hogy azt a XIX. századig másolták. A metszet alján két pár disztichon Szűz Máriát dicséri olasz nyelven, és ajánlást tartalmaz egy bizonyos Bartolomeo Mazzoratonak. A tengelice motívuma a keresztény ikonográfiában gyakran szerepel a gyermek Jézussal együtt, utalva annak későbbi szenvedésére. Leghíresebb példája a reneszánsz idejéből Raffaello Santi Madonna tengelicével című festménye (1505-1506).

Metszetünk több okból is érdekes: nemcsak mert eredeti, XVII. századi sokszorosított grafika, amelynek párdarabjai felbukkannak Nancy, Bergamo Szépművészeti Múzeumaiban vagy a British Múzeumban, hanem mert egy elveszett Vouet-festményt örökít meg 1632-ben, így bizonyítva annak létezését. Sőt, különleges azért is, mert a Szegedy Róza-házból gyűjteményünkbe került értékes példányt gondos restaurátori beavatkozás mentette meg a pusztulástól Ludvai Zsuzsa kollégánknak köszönhetően. A merített papírra nyomtatott rézmetszet ugyanis koszosan, foltosan került a Laczkó Dezső Múzeum papírrestaurátor-műhelyébe. Az alaposabb vizsgálat után látszott, hogy a tárgyat valószínűleg penészfertőzés érte, melynek következtében bal felső sarka szétmállott, ezért korábbi tulajdonosa a nyomatot megerősítésként egy másik papírra ragasztotta, ezzel pótolva a hiányzó részt is.
A munka a felület óvatos radírszivacsos, majd radírporos tisztításával kezdődött, majd az ezt követő mosószeres áztatás során a kép hátoldalára kasírozott papír leválasztása következett. A mosás és többszöri öblítés következtében a szennyeződések nagy része sikeresen kimosódott, a többi foltot bóraxos hidrogén-peroxid alkalmazásával sikerült eltűntetni. A vegyszermaradványok kiöblítése után a papírhiányok kiegészítése történt papíröntéssel – az eredeti árnyalathoz hasonlóra színezett papírpépet nedvesen juttatva a felületre. Szívópapírok közötti préselés után a kiegészítés szépen beilleszkedett, végül kisebb retusálást követően a grafika egy savmentes paszpartut kapott.

Tevesz Mária művészettörténész

Ludvai Zsuzsa restaurátor

LDMírtaLDM