Szent Miklós püspök alakja, legendái

Olyan szentéletrajzról, amely a történettudomány szempontjából megfelelő pontosságú információval szolgál Szent Miklós életével kapcsolatban, nincs tudomásunk, s a későbbi források adatai sem feltétlenül megbízhatóak. A szent élettörténete előszőr a 13. században írt Jacobus de Voragine Legenda Aurea című munkájában tűnik fel. Az 1524–1527 között keletkezett Érdy-kódex - a legnagyobb középkori legendagyűjtemény, egyben a legterjedelmesebb középkori magyarnyelvű kézirat - tartalmazza Miklós életrajzának magyar nyelvű fordítását.

Szent Miklós (260/270 –343/350), 4. századi myrai püspök, 260–270 környékén született a lykiai Patara városában jómódú, szentéletű szülők egyedüli gyermekeként. Édesapját Epiphanesnek, édesanyját Johannának hívták. A házaspár gyermekük születését követően úgynevezett „józsefházasságban” élt, azaz nem éltek házas életet. Miklós későbbi aszkéta életmódjának már csecsemő korában voltak megnyilvánulási formái. A hagyomány azt tartja, hogy már születése napján, fürösztés közben felállt a mosdóteknőben, illetve böjti napokon csak egyszer szopott. Életét szinte végig kísérték a csodák, például püspökké választása is isteni iránymutatással történt. Szülei halála után örökségét szétosztotta a szegények között. A mikulás napi ajándékozás szokása is a szent legendáihoz köthető.

Miklós püspök, a keleti egyháznak a mai napig a legtiszteltebb szentje. A nyugati egyházban csodatévő híre akkor bontakozott ki igazán, amikor ereklyéit 1087-ben a dél-itáliai Bari városába szállították, ahol tiszteletére templom épült. Kultusza a 11. századtól Európa szerte elterjedt, alakjához egyre több legenda kapcsolódott. Tisztelete Magyarországon is viszonylag korán kialakult, például a Szepességbe és Erdélybe vándorló szászok által. Emlékét templomok, települések, illetve képzőművészeti alkotások őrzik. Hazai patronátusai szinte áttekinthetetlenek. Legendáit számos hiedelem övezi. A pékek, kereskedők (gabona, bor), révészek, vizimolnárok, diákok, eladósorban lévő leányok, polgárvárosok pártfogójukként tisztelték. A házasság és az anyaság, valamint a gyermekek oltalmazója. Egyes feljegyzések a halászok és révészek védőszentjeként is számon tartják, ugyanúgy a folyók mellé települt bencés apátságok patrónusaként is feltűnik. Általában a polgári élet, a polgárvárosok védőszentje Nyugaton, de Magyarországon is. A püspök 343-350 körül fejezte be földi életét. A Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményéből olyan tárgyakat (kádárgyalu, mézeskalács ütőfa, szentkép) választottam, amelyeken keresztül három, Szent Miklós alakjához fűződő legenda is bemutatható. Terjedelmi okokból nem térek ki az összes történetre.

Miklós püspököt a hagyomány a „gyermekek barátjaként” tartja számon, amely az életével kapcsolatos legendákban gyökerezik. Egy elszegényedet nemes ember a kis-ázsiai Myra városában három leánygyermekét tisztességtelen életre akarta kényszeríteni. Miklós püspök titokban kendőbe csomagolt aranyat dobott be a nemes házának nyitott ablakán két alkalommal, ezáltal az ember férjhez tudta adni idősebb lányait. A harmadik alkalommal Miklós nem találta nyitva a ház ablakát, ezért a kéményen keresztül adta adományát, ami a legfiatalabb leány kitett harisnyájába csúszott, így neki is megadatott, hogy férjhez menjen. Ennek a történetnek az analógiájára ajándékozták meg a gyermekeket Miklós névünnepének vigíliáján, azaz december 5-én este, vagy december 6-án reggel, az ablakba kitett cipőbe helyezve el az ajándékokat: almát, diót, aszalt gyümölcsöt. A tehetősebb házaknál cukorkát.

A meggyilkolt diákok feltámasztásának csodatételére vonatkozik Miklós alakjának azon ábrázolása, melyen a püspöki díszben lévő aggastyán mellett egy alacsony kád látható, ahonnan két vagy három gyermek tekint kifelé. Ennek a képnek a félremagyarázásából származik az a hiedelem, mintha a jó magaviseletű gyermekeket megjutalmazó püspök a rosszakat puttonyba vinné, vagy vitetné büntetésük helyére.

Az ehhez kapcsolódó legenda a következő. Három vándordiák egy vendégfogadóban szállt meg. A vendéglős kincset gyanított náluk és az éjszaka leple alatt felesége segítségével, életüket vette. A történet egy változata szerint a három holttestet a fogadós feldarabolta, besózta, majd egy hordóba gyömöszölte. Szent Miklós koldus képében éppen arra járt, szállást kért, majd felfedezte a bűntényt. A szent püspök imádkozni kezdett, szavaira angyal jelent meg és a három diák életre kelt. Olyan ábrázolásról is van tudomásunk, hogy Szent Miklós maga támasztja fel a fiatalembereket. A történet elbeszélése más formában is létezik, például a gyilkos nem vendégfogadós, hanem mészáros, vagy a holtesteket nem hordóban, hanem kádban rejtette el. Más verzió szerint Miklós álmában jelent meg egy angyal, akitől tudomást szerzett a bűnesetről.

Fogl Krisztián történész 

Felhasznált irodalom

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (december 1.- június 30.)., I. köt., Neumann Kht, Budapest, 2004.

Dömötör Tekla: Népszokás, néphit, népi vallásosság. In: Magyar Néprajz, VII. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988–2002.

Katona Lajos: Folklór-kalendárium. Neumann Kht., Budapest, 2006.

Laczkovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000, 13–15.

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON, III. köt., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977–1982.   

Puskás Bernadett: „A győzelemmel hasonnevű”. Szent Miklós ikonográfiájához a 15–16. századi Kárpát-vidéki ikon alapján. In: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára, Budapest, 1991, 249–254.

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, Budapest, 1997, 171–173.

Új szó, 54. évf., 2001. december, p.13.

Voragine, Jacobus de: Legenda Aurea, Válogatta, az utószót, a jegyzeteket és a mutatókat készitette: Madas Edit, Neumann Kht., Budapest, 2004.