A történelem viharai kihívások tucatjait sodorja utunkba, ilyen volt a 19. század végén hazánk kötött talajú szőlőit tulajdonképpen megsemmisítő filoxéravész, azaz a szőlőgyökértetű ténykedése is.
Szűkebb térségünkben, a Balaton-felvidéken is nagy károkat okozott, többeket koldusbotra juttatva, ami ráadásul egybeesett a térség falvainak túlnépesedésével, így végül sokan az elvándorlásban keresték a kiutat. A korban egyébként is „divatosnak” számító, Amerikát célzó migrációt tulajdonképpen a filoxéravész következményei „csak” felerősítették, ám a folyamat már korábban kezdetét vette és egészen az 1900-as évek első harmadáig eltartott.
Több településen találkozhatunk ún. „amerikás keresztekkel”, melyek erről, az Újvilágot célzó kivándorlásról tanúskodnak. Feltehető a kérdés, hogy a Nagyvázsonyból, vagy épp Tótvázsonyból vándorbotot ragadók miként hozhatók összefüggésbe a szőlőgyökértetű pusztításával? A válasz a Balatonra néző szőlőhegyeink sajátos birtokstruktúrájában keresendő: ugyanis a part menti, vagy épp a Pécselyi-medencében fekvő, a szőlőhegyek lábánál elterülő települések határának részét képező hegyek felső régióit kivétel nélkül a „hátsó falvak”, így többek közt a nagyvázsonyi, vagy épp tótvázsonyi gazdák birtokolták, illetve sokan éltek az itt, bérért vállalt szőlőmunkákból is.
A filoxéra egy talán kevésbé közismert, ám számunkra épp oly fontos, országon belüli népességmozgást is eredményezett. Az Alföld homoki termőterületei immunisnak bizonyultak a kártevő pusztítása kapcsán, így a kormányzat e terület szőlőkultúrájának fejlesztésében látta a kialakult helyzet egyik lehetséges megoldását. E szándék egybecsengett egy bizonyos Wéber Ede, svájci származású birtokos elképzelésével is, aki Kecskemét határában két nagyméretű pusztát vásárolt meg a „hírös” várostól, hogy oda szőlőmunkásokat telepítve, megteremtse saját gazdaságát.
E vállalkozásához az általa korábban megismert térség, a Balaton-felvidék falvaiból toborzott nagy szakmai tudású munkaerőt, ahonnan nagyjából száz család döntött úgy, hogy 1892-ben belevág a kalandba, majd még ugyanebben az évben megalakítja az azóta nagyközséggé fejlődő, Balaton-felvidéki múltját azóta sem feledő Helvéciát.
No, de visszakanyarodva a mi szőlőhegyeinkhez: a vész ténykedésének és következményeinek mintegy mementója az a sok-sok romos présház és pince, melyek egykor a szőlőterületek legfelsőbb régióiban díszlettek, ma pedig már alig-alig találni rájuk az erdők takarásában.
A környék népe viszonylag hamar kilábalt a filoxéra okozta válságból, mely már előrevetítette a nagy váltást, a turizmus térnyerésének felerősödését is, de az már egy másik történet…
Törő Balázs, néprajzos
