Szovjet IL-2 M3 STURMOVIK Csatarepülőgép lezuhanási helyének meghatározása

Olvasási idő | 45 perc
2021. 03. 01. hétfő

Szentkirályszabadja

Jó pár éve egy szép tavaszi hétvégén Szentkirályszabadja felé vezetett gyalogtúrám útvonala. A községtől nyugatra található Meggyes-puszta déli oldalán haladtam el egy honvédségi radarállomás mellett. A földútról kissé letérve, a szántásban összegörbült szegecselt alumíniumdarabokat és felrobbant lőszerhüvelyeket találtam. Ekkor még nem foglalkoztam repülőgéproncs-kutatással, de azért elgondolkodtattak a leletek. Akkor még a radarállomásról kihajított szemétnek, fém lőszeresládák maradványainak gondoltam a fellelt alumíniumdarabokat. A rajtuk lévő deformitásokat pedig a művelést végző traktoroknak tulajdonítottam. Eltelt egy-két év, és már-már elfeledtem a rejtélyes fémdarabkákat, míg 2000-ben-az egyre gyakrabban megjelenő helytörténeti monográfiák olvasása után -megpróbáltam összeállítani a hozzáférhető szakirodalomból a Veszprém megyei 1944-45-ös, még beazonosítható repülőgép-lezuhanási helyszíneket. Ekkor került a kezembe Veress D. Csaba A balatoni csata című kötete, ami minden hadtörténet iránt érdeklődő számára alapmű. Ennek A Margit-vonal áttörése (1944.dec. 20-25.) című fejezetében olvashatjuk: „….A szovjet csata és vadászrepülő kötelékek délelőtt 08-11 óra között egymást követő  hullámokban bombázták és lőtték a Várpalota, Berhida és Veszprém körzetében lévő utakat. A támadó szovjet kötelékek ellen harcba vetették a jutasi repülőtérről a magyar 101/1. és német 53/2. vadászrepülő osztályok kötelékeit. A légi harcok során a magyar vadászok (Szentgyörgyi Dezső zászlós) lelőttek egy szovjet IL-2-s csatarepülőgépet, amely Szentkirályszabadjától délkeletre, a Berektó -dűlőben zuhant le, és kétfőnyi személyzetével együtt felrobbant.”[1] Vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós kb. 220 bevetésen és 29 igazolt és 6 nem igazolt légi győzelmével a háború végére minden idők leg eredményesebb magyar vadászpilótája lett.

Vitéz Szentgyörgyi Dezső, Magyarország legeredményesebb vadászpilótája
 

A helyszín precíz megjelölése okán nem tűnt nehéz feladatnak a becsapódás pontos helyének felkeresése. Ebből a célból a faluban több idős helyi lakost meghallgattam a repülőgép 1944. december 20-ai pusztulásáról. Meglepve tapasztaltam, hogy a falutól DK-i irányban - mint ahogy A balatoni csata c. kötetben olvashatjuk – senki sem emlékezik repülőgép lezuhanására, valamint semmiféle Berektó-dűlőre. Ezzel ellentétben Szentkirályszabadjától DNy-ra az esemény akkori szemtanúi felelevenítették egy szovjet „vadászgép” becsapódását az 1944. december 20-i időpontban Meggyes-puszta körzetében. Amikor pedig a könyvben megjelölt Berektó-/Berektavi-dűlő felől érdeklődtem, azt szintén a községtől délnyugatra, ugyancsak Meggyes -puszta térségében jelölték meg.

Ezt követően jutottam hozzá Veress D. Csaba Szentkirályszabadjai évszázadai című kötetéhez, ebben pedig ezt olvashatjuk: „…a szovjet repülőgép a községtől DNy-ra (!) a Pósa-domb keleti oldalán, a Berektói dűlőben, a Mészáros -féle földön lezuhant, miközben a földre csapódáskor egy – gépben maradt bomba felrobbant. A gép kétfőnyi személyzete meghalt. Adataik ismeretlenek, csak személyleírásuk ismert (a halotti anyakönyvből): az egyik 30 év körüli, vöröses szőke hajú, beretvált, hosszas arcú kék szemű, magas, szikár termetű férfi volt (ő volt a pilóta), a másik (a fedélzeti lövész) 16 év körüli, vöröses szőke hajú, beretvált, kerek arcú, kék szemű alacsony, zömök fiatalember…[2]

Nos tehát akkor DK vagy DNy?

A helyszín – kérésemre történő – lokalizálásakor három személy is a Szentkirályszabadjától DNy-ra található Meggyes-pusztától kissé délkeletre található fenyves erdőcske déli oldalát jelölte meg.[3]

Az IL-2  M3 Sturmovik becsapódási helye kelet felől, 2005

Pontosan ott, ahol én korábban a honvédségi radarállomás szomszédságában felleltem a deformált alumínium lemezeket.

Ugyanitt található az a régebben vízzel borított mély fekvésű terület, amit Berektói-dűlőnek neveztek a falu lakosai.[4] A második kötetben szereplő megjelölés, az adatközlők információi és a dűlőnevek behatárolása után felvetődött bennem a kérdés, hogy az általam évekkel ezelőtt talált ismeretlen fémmaradványok az idősek által elbeszélt és a helytörténeti monográfiában is megemlített szovjet repülőgépből származhatnak-e ?

Az első alumíniumdarabok a szántásban

Elhatároztam, hogy amint lehetőségem nyílik rá, újból felkeresem a helyszínt, és megpróbálok további bizonyítékokat keresni a szántás felszínén. A területre érkezve szerencsémre éppen egy mélyszántás utáni időszakot sikerült kifognom, úgyhogy jóval több maradvány hevert a föld felszínén, mint első odaérkezésemkor.

Újabb alumíniumdarabokat vetett fel a talajművelés az IL-2 M3 csatarepülőgép roncsaiból (2005)

A fellelt leletek: szegecselt, deformált alumíniumdarabok, kék és zöld festéssel, fekete cirill betűs bakelittöredékek, plexitöredékek, 7.62 mm-es szovjet Mosin -Nagant lőszerek szétrobbant lőszerhüvelyei, (az IL-2-es 23 mm űrméretű Volkov Yartsev gépágyú lőszeréhez), 12.7 mm űrméretű lőszerekhez való hevedertöredékek (a 12.7 mm űrméretű UBT géppuskához) barna bakelittöredékek, fekete műanyagdarabok (az akkumulátorból). A fellelt roncsmaradványok, amelyek immár tárgyi bizonyítékok-és az adatközlő szemtanúk visszaemlékezéseinek tükrében-bizonyítottnak találtam, hogy egy szovjet harci repülőgép lezuhanásának pontos helyszínét találtam meg-tulajdonképpen teljesen véletlenül-már évekkel ezelőtt

Bakelit-és műanyag töredékek

Cirill betűs alkatrészek a Sturmovikból

Egy deformálódott zsanér 14-es gyári beütővel

 

14-es mint gyári beütő jelzés (rendeltetése a repülőgép alkatrészeinek összeszerelésénél volt)

Véleményem szerint a Vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós által lelőtt szovjet Iljusin IL-2 M3 típusú csatarepülőgép nem Szentkirályszabadjától délkeletre (Vörösberény felé) zuhant le, hanem attól délnyugatra, Meggyes-puszta délkeleti körzetében, mint ahogyan azt az 1998-ban kiadott Szentkirályszabadja évszázadai című kötetben már helyesen olvashatjuk.

Azt kevésbé tartom valószínűnek, hogy két egyforma típusú, egyazon időpontban, ugyanolyan körülmények között lezuhant IL-2-es Sturmovikkal állunk szemben Szentkirályszabadja körzetében.

Miután a ködös -párás időben a sérült csatarepülőgép lezuhant, az ütközés ereje a pilótát és a lövészt kirepítette a gépből. Így az elsőként a helyszínre érkezők könnyen hozzáfértek ruházatukhoz, személyes tárgyaikhoz, csizmáikhoz, melyeket szinte azonnal eltulajdonítottak.[5]

Egyes értesülések szerint a helyszínre érkező német katonák egyike lőtte agyon a személyzet valamelyik még élő tagját.[6]

A repülőeseményt Vitéz Szentgyörgyi Dezső kísérője, Varjas Tibor tizedes közléséből ismerhetjük:

„Az északi parton repültünk Keszthelyig, majd átfordultunk a déli partra és jöttünk vissza. Siófoknál átrepültük a széles Balaton öblöt Kenese irányába. Észrevettem, hogy előttünk három gép jön szembe. Dezső int a gépből, hogy látom-e, ami előttünk van. Intek vissza, hogy látom. Az elől haladó gépre két hátsó rácsapást hajtott végre, majd még egy rácsapás után jobbra fordulva Veszprém irányába elrepültek. Ezalatt annyira csökkent a távolságunk, hogy láttuk, egy IL-2-es jön szembe. Biztos eltévedt és túlságosan északra repült. Már egy vonalba kerültünk az orosz géppel, mikor Dezső bal fordulóval az orosz gép mögé került. Megnyomta a gépet, majd belehúzott és egy sorozatot engedett a gépbe. Erre hatalmas füst vágódott ki a gépből és zuhanni kezdett, majd becsapódott és porrá égett. Az orosz pilóta kiugrott ugyan a gépből, de az ernyője nem lobbant be, mert nem volt elég magassága – az egész kb. 150 m-es magasságban történt. (…) Két kört csináltunk az égő gépkörül, majd irány Veszprém. A leszállás után Dezső jelentette a harcálláspont parancsnokságnak. Scholtz századosnak, hogy Szentkirályszabadja és Veszprém légterében egy IL-2-es gépet lelőtt. Erre Scholtz százados mosolyogva azt mondta, hogy az előbb leszállt két német vadászpilóta ugyanennek a gépnek a lelövését jelentette.” A német pilóta, aki ugyanennek a gépnek a lelövését jelentette – kissé elhamarkodottan – az I./JG 53 egyik pilótája volt, valószínűleg Siegfried Göbel szakaszvezető (vagy Hommes szakaszvezető).[7]

2011 januárjában Horváth Gábor (Kanada) repüléstörténész és Borisz Davidov munkája során sikerült a szovjet CAMO RF (Centralnij Archiv Minisztersztva Oboroni Rosszijszkoj Fegyeraciji-az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának Központi Levéltára) segítségével fényt deríteni a Szentkirályszabadja határában lezuhant szovjet IL-2 M3 Sturmovik csatarepülőgép személyzetének a kilétére az orosz veszteségi kartonok alapján.

Alakulat: 3. Ukrán Front 17. Légihadsereg, 189. csatarepülő hadosztály, SAD (Sturmovoj Aviacionnij  Divizion ) 707. csatarepülő ezred SAP (Sturmovoj Aviacionnij Polk)

Az Iljusin IL-2 M3 Sturmovik csatarepülőgép

Az IL-2 M3 perspektívikus képe

A 707-es SAP (csatarepülő ezred ) egy gépe

Gyártási száma: 1888103, Mikulin AM-38F motorszáma: 259873

Épült: Zavod 18. Kujbisev, SZSZKSZ (A 1888103 számú gép 1944.05.31-én épült a 18.sz. kujbisevi repülőgépgyárban, lezuhanáskor használt motorja még a gyári eredeti volt.)

Pilótája : л-т Соломенцев Лев Николаевич (Szolomencev Lev Nyikolaevics hadnagy)

1921.0-1944.12.20.

Született: Kurszk megye Dimitrovszk járás, Volkov község. Édesanyja: Marfa Gulova Jakovlevna. Lakcím: Sztalinogorszk 37. kerület 37-es háztömb 

Lev Nyikolaevics Szolomencev hadnagy pilóta adatai

 

Lev Nyikolaevics Szolomencev hadnagy pilóta adatai: 17.légi hadsereg 707.-es csatarepülő ezred Jegyzékszáma: 02699

Lövész: с-т Логинов Николаевич Филиппович (Loginov Nyikolaevics Filippovics őrmester)

1916-1944.12.20.

Felesége: Loginova Alexandra Stepanova. Lakcím: Nyikolaevszkaja megye, Kahovka település, Proletarszkaja utca 23. [8]

Nyikolaj Filippovics Loginov őrmester fedélzeti lövész veszteségi kartonja

A bevetésről az oroszok még ennyit jegyeztek fel:

„10-45 над  челью ОШИ атакован 1 Ме -109, уходя от atakи  спикировал вниз, ввиву плотной облачности екинажи его не выделе больше. Другой источник: чель - Варпалота В ОБД - НБЗ в пайоне Оша-Бадьян.

Ref.: 78-79, ЧАМО ф. 20193, oп . 2, д. 9; 23, ЧАМО, ф. 20193, oп. 1, д. 67. „

10.45: célpont Ősi. Megtámadtak egy Messerschmitt Bf 109-est majd a támadás helyétől eltávolodva lefelé szállt és a felhős borultidő miatt (rossz látási viszonyok) többé nem látták. A másik forrás a célt Várpalota-Ősi-Baglyas/Szabadbattyán térségére teszi.

(Alatta a CAMO irattári számok láthatók.[9])

A repülőgép további sorsa: A becsapódás okozta nagy krátert 1945 után a szovjetek állítólag átvizsgálták, „felásták” és a nagyobb épségben maradt repülőgép-alkatrészeket elszállították. Talán ezzel magyarázható, hogy más robbanással járó repülőgép-katasztrófákhoz viszonyítva aránylag kevés és apró leletanyag árulkodik a 77 évvel ezelőtt történtekről.

Összesítő kép a begyűjtött leletanyagról. Bal oldalon a pilótakabin ablakából származó plexidarabok, jobb oldalon  vas hevedertagok töredékei a csatarepülőgép V-Ya Volkov Yartsev 23 mm űrméretű gépágyúiból és a 12,7 mm űrméretű UBT géppuskából

2020 májusában sikerült felvenni a kapcsolatot Alexandra Lysyanskayával Lev Szolomencev hadnagy rokonával Moszkvából, Oroszországból. A leszármazott és családja egészen 76 éven át semmi bizonyosat nem tudott a hősi halált halt rokonáról. Első kutatási beszámolónkat, melyet a pilóta részletes adataival kiegészítve olvasott a világhálón, megpróbálta felvenni a kapcsolatot velem. Regenye Judit, a Laczkó Dezső Múzeum régésze közvetítette számomra a megkeresést, így sikerült részletesebb felvilágosítást adnom a család számára Lev Szolomencev hadnagy gépének lezuhanási körülményeiről. Alexandra számos dokumentumot küldött a pilóta családjáról, fotókat és további személyes információkat.

A pilóta Lev Szolomencev hadnagy édesapja Nyikolaj Szolomencev 15 évig kereste a fiát, és naplót írt Lev életéről. A naplók arról szólnak, hogyan találkozott Lev édesapja fia édesanyjával, Lev születéséről, és hogy miként éltek. Az 1920-tól 1933-ig terjedő időszak naplójegyzetei megvannak. Lev eltűnése után Lev húga, Olga is folytatta a keresést.  A kis Lev 1921. szeptember 21-én született. Tolsztoj után nevezték el, mert mindketten a tulai régióból származnak. Lev 1939-ben érettségizett, megpróbált jelentkezni a repülőtiszti főiskolára, de az egészsége miatt nem vették fel. Csalódottsága után édesapja e szavakkal vigasztalta: „az oroszlánnak meg kell erősödnie, és sportolnod kell.” Így is tett, mire 1940-ben fel is vették. Lev édesanyja Szolomenceva Marfa, lánykori neve Gudova. A háború alatti levelekből Alexandra Lysynskaya nagyanyja (aki a már nevezett Olga) írt a nénikéjének Levről. Aggódtak, mivel hosszú ideje nem kaptak levelet a fiútól, Lev befejezte a kiképzést a hátországban, és valószínűleg nemsokára viszik a frontra.

A fényképekből a család hozzájárulásával bemutatok néhányat.

Írásommal szerettem volna egy már nagyrészt ismert repülőesemény történetét pontosítani, emlékezni Vitéz Szentgyörgyi Dezsőnek, Magyarország legeredményesebb vadászpilótájának egyik Veszprémhez közeli légi győzelmére. Ugyanakkor fontosnak tartottam felidézni a két fiatal hősi halált halt szovjet repülős emlékét, akik parancsra, kötelességük teljesítése közben áldozták életüket és csapódtak repülőgépükkel több száz kilométeres sebességgel a szentkirályszabadjai határ földjébe.

Lev Szolomencev hadnagy arcképe

Nyikolaj Szolomencev naplói

Az ilyen jellegű repülés és hadtörténeti kutatás létjogosultságát jelen történet feltétlenül bizonyítja, hogy még ennyi év után is -szavakkal kifejezhetetlen öröm- a leszármazottak, családtagok számára, ha bármilyen konkrét értesülést kapnak a második világháború harcaiban eltűnt szeretteikről.

IL-2 M3 Sturmovikok földből és vízből

A máig legteljesebb IL-2 Sturmovik repülőgép-maradvány kiemelése 1999 májusában történt a Balatonból, majd ezt követően 2003-ban Alsóörsön a partmenti nádas mocsarából került elő egy ugyanilyen IL-2 Sturmovik Mikulin AN-38F típusú repülőgép motorja. A kiemelt repülőgép-maradványok és-alkatrészek a szolnoki Magyar Repüléstörténeti Múzeumba kerültek. A 2007-ben megalakult Magyar Roncskutató Egyesület szintén feltárt az alábbi helyszíneken IL-2 M3 Sturmovik maradványokat: 2011-ben Kömlődön és Dudaron, 2012-ben Héregen, 2013-ban orosz-magyar vegyes kutatócsoport Seregélyes Pálinkaházpusztán tárt fel egy ilyen típusú repülőgépet, és emberi maradványokat, ahol a pilóta személyazonosságát is sikerült meghatározni.

Pálffy Sándor restaurátor (Laczkó Dezső Múzeum) - Horváth Gábor (repüléstörténész)

[1]             VERESS 2000, 49.
[2]             VERESS 1998, 283,286.
[3]             Velegi L Lászó (szül. 1928. Szentkirályszabadja) Szentkirályszabadja, Hétvezér u.1. szóbeli közlése (2000)
[4]             Balogh Józsefné (szül.1933, Szentkirályszabadja) Szentkirályszabadja, Petőfi S.u. szóbeli közlése (2000)
[5]             Hangodi László történész főmúzeológus (Vass Albert városi Könyvtár és Múzeum Tapolca) szóbeli közlése (2005)
[6]             Tóth Ferenc repüléstörténet-kutató közlése (Budapest, 2005)
[7]             Becze 2006, 33.
[8]             Horváth Gábor repüléstörténész (Kanada) közlése (CAMO Archívum)

[9]             Uő.

 

LDMírtaLDM