Terepi híreink

Augusztus közepén megkezdődtek a régészeti kutatások a várpalotai vár keleti külső oldalán. A terület a török hódoltság idején még a vár szerves részét képezte, így hamar napvilágra is került a végvári idők változatos tárgyi hagyatéka: ólom puskagolyók, ép és szétrobbant ágyúgolyók, a sajátos török étkezési kultúrát jelző talpastál-töredékek, gyűrűk, valamint egyéb használati és dísztárgyak maradványai. A munkák során talált pénzek széles időszakot fognak át a római kortól kezdve Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás érméin át, a kora újkori Habsburg uralkodók veretein keresztül egészen napjainkig. Szintén sok évszázadon ível át a kutatások során feltárt barokk vízelvezető csatorna. A kőből falazott, téglával boltozott építmény a végvári idők letűntével készült, de szerkezetéhez egy középkori kápolna elbontott ablakának köveit is felhasználták. A csatornát később felhagyták, járata változatos leletekben gazdag törmelékkel töltődött fel, de arra továbbra is alkalmas volt, hogy a bátrabb palotai gyerekek ezen az „alagúton” keresztül másszanak be a vár udvarára.

A feltárásokat a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum megbízásából az ELTE Régészettudományi Intézet vezeti, egyetemi hallgatók és volt diákjaink, valamint múzeumi munkatársak részvételével. 

Nagy Szabolcs régész

Ép ágyúgolyó, edény- és kályhaszem-töredékek az agyagos omladékrétegben

További képek a cikk végén található galériában 

Várpalotán tovább folytatódtak kutatásaink a letűnt idők nyomában – értve ezt most már szó szerint is! Ügyes kezű munkatársaink segítségével feltártuk a végváriak léptei nyomát: annak az útfelületnek vagy járószintnek ép részletét, melynek lapos köveit mintegy 400 évvel ezelőtt is koptatták a várbeli katonák. Ezzel körülbelül egyidős az a nagyméretű keleti védmű, melynek összetett falszerkezete egyre látványosabban rajzolódik ki az ásatások révén. A feltárt leletek a korabeli hétköznapokba engednek bepillantást: halpikkelyek , -szálkák, egyéb állatcsontok és összetört tálak a konyhai hulladékban, a „törökös” szokásként megjelenő pipázás tárgyi emlékei, csontfaragványok, gyűrűk a kora újkor évtizedeiből. És persze a meglepetés: egy ezekhez képest több mint ezer évvel idősebb tárgy, egy római kori díszedény töredéke madár alakjával.

Nagy Szabolcs régész

Díszített csontlemez

A várpalotai ásatások utolsó heteinek fejleményeit nyugodtan jellemezhetjük napjaink e két sokat emlegetett fogalmával. A végvári idők mindennapi viszonyait tekintve persze nem meglepő, hogy távolabbi vidékek vagy eltérő kulturális hagyományok is nyomot hagytak a várban. A hódítók harcmodorának jellegzetes emléke egy íjászgyűrű és szintén a „törökök” (azaz elsősorban délszláv eredetű katonák) étkezési kultúrájáról tanúskodnak a mázas talpastálak és egyszerű sütőharangok töredékei. Külföldi textiláru importját jelzik ólomplombák például Szilézia felől és közép-európai kapcsolatokra utal II. János Kázmér lengyel király 1663. évi pénze is. Eljutottak Várpalotára egy szigorú protestáns vallási csoport, a habánok közkedvelt kézművestermékei is 17. századi díszedények és talán kés(ek) formájában. Várpalota mezőváros új- és modern kori zsidó lakosságára emlékeztet egy ún. trenderli: a hanuka idején űzött ünnepi játék négyoldalú pörgettyűje. A kulturális sokszínűség mellett az újrahasznosítás gyakorlata sem újkeletű a várban, még ha annak mozgatórugója akkortájt nem az ökológiai tudatosság, hanem az egyszerű gyakorlatias gondolkodás volt. Már a nemesi lakóhely legkorábbi kőerődítésében is egy másodlagosan falazókőként beépített csaplyukas kőfaragványt figyelhettünk meg, de szintén újrahasznosított faragványokat raktak a gerendavázas falmegerősítés alapozásába is. Meglepetésünkre előkerült egy nyíláskeret eleme a 15. századi, díszes gótikus udvari folyosó szerkezetéből is. A habarcsnyomok alapján a szépen megmunkált követ a végvári időkben egyszerű falazókőként hasznosították újra – feltehetőleg valamelyik erődítésfalba beépítve. A falazat leomlott vagy lebontották, s így kerülhetett a kő a 17. századi leletekben gazdag feltöltési rétegbe.

Nagy Szabolcs Balázs régész

Szép eredményekkel zárult a régészeti ásatás a várpalotai vár keleti külső oldalán. A keleti oldal közepe táján feltárt 16. századi rondella látványos maradványai jól kirajzolódnak Győrffy-Villám Zsombor drónos felvételekből összeállított ortofotóján, a helyreállított falakat pedig 2021-ben élőben is megtekinthetjük majd. Az ásatások utolsó szakaszának fő helyszíne a kisméretű délkeleti saroktorony volt. A kívül sokszögletű, sarokkváderekkel megerősített torony belülről íves falait lőrésekkel törték át. A lőrésekből szakállas puskákkal a vár déli és keleti előterét tarthatták tűz alatt. Négy éve egy ép szakállas puska is előkerült innen, a toronyból, idén további fegyverleletek és használati tárgyak láttak napvilágot: golyóöntő fogó, parasztkard, fejsze, kalapács, lakatok, kerámia edények stb. A leégett és bedőlt torony omladékrétege alatt egy feltöltési rétegben további gazdag leletanyag került elő. Többek között korsók, kancsók, fazekak, egy kisázsiai eredetű díszedény töredéke, egy levéldíszes kályhacsempe töredéke, zsákvászonszerű és finomabb szövetű textilmaradványok. A tornyon kívül egy másik, valószínűleg német területekről érkező díszedény darabja is napvilágot látott: a láncos medvét ábrázoló edényből a medve szőrös mancsa és láncának részlete is megfigyelhető. A terepi munkák sikeréhez sok-sok szereplő együttműködésére volt szükség, köszönjük a segítségét minden ásatási munkatársnak, egyetemi és múzeumi kollégának, önkénteseinknek, partnereinknek és a háttérmunkát végző csapatnak.

Nagy Szabolcs régész

A keleti oldal közepén feltárt rondella ortofotója (Győrffy-Villám Zsombor munkája)

5. rész 

Dr. Nagy Szabolcs Balázs régész a Hadtörténeti Intézet és Múzeum konferenciáján tartott előadást a várpalotai kutatásról, 

"Ostromok emlékezete: a 2020. évi várpalotai feltárások hadtörténeti vonatkozásai" címmel. Az előadás rögzítő videó a képgaléria után található.