Terepi híreink

Olvasási idő | 8 perc
2020. 09. 09. szerda

Várpalotai ásatási hírek

Augusztus közepén megkezdődtek a régészeti kutatások a várpalotai vár keleti külső oldalán. A terület a török hódoltság idején még a vár szerves részét képezte, így hamar napvilágra is került a végvári idők változatos tárgyi hagyatéka: ólom puskagolyók, ép és szétrobbant ágyúgolyók, a sajátos török étkezési kultúrát jelző talpastál-töredékek, gyűrűk, valamint egyéb használati és dísztárgyak maradványai. A munkák során talált pénzek széles időszakot fognak át a római kortól kezdve Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás érméin át, a kora újkori Habsburg uralkodók veretein keresztül egészen napjainkig. Szintén sok évszázadon ível át a kutatások során feltárt barokk vízelvezető csatorna. A kőből falazott, téglával boltozott építmény a végvári idők letűntével készült, de szerkezetéhez egy középkori kápolna elbontott ablakának köveit is felhasználták. A csatornát később felhagyták, járata változatos leletekben gazdag törmelékkel töltődött fel, de arra továbbra is alkalmas volt, hogy a bátrabb palotai gyerekek ezen az „alagúton” keresztül másszanak be a vár udvarára.

A feltárásokat a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum megbízásából az ELTE Régészettudományi Intézet vezeti, egyetemi hallgatók és volt diákjaink, valamint múzeumi munkatársak részvételével. 

2. rész

Várpalotán tovább folytatódtak kutatásaink a letűnt idők nyomában – értve ezt most már szó szerint is! Ügyes kezű munkatársaink segítségével feltártuk a végváriak léptei nyomát: annak az útfelületnek vagy járószintnek ép részletét, melynek lapos köveit mintegy 400 évvel ezelőtt is koptatták a várbeli katonák. Ezzel körülbelül egyidős az a nagyméretű keleti védmű, melynek összetett falszerkezete egyre látványosabban rajzolódik ki az ásatások révén. A feltárt leletek a korabeli hétköznapokba engednek bepillantást: halpikkelyek , -szálkák, egyéb állatcsontok és összetört tálak a konyhai hulladékban, a „törökös” szokásként megjelenő pipázás tárgyi emlékei, csontfaragványok, gyűrűk a kora újkor évtizedeiből. És persze a meglepetés: egy ezekhez képest több mint ezer évvel idősebb tárgy, egy római kori díszedény töredéke madár alakjával.

 

2020. október 20.

Várpalota: „multikulti” és recycling

A várpalotai ásatások utolsó heteinek fejleményeit nyugodtan jellemezhetjük napjaink e két sokat emlegetett fogalmával. A végvári idők mindennapi viszonyait tekintve persze nem meglepő, hogy távolabbi vidékek vagy eltérő kulturális hagyományok is nyomot hagytak a várban. A hódítók harcmodorának jellegzetes emléke egy íjászgyűrű és szintén a „törökök” (azaz elsősorban délszláv eredetű katonák) étkezési kultúrájáról tanúskodnak a mázas talpastálak és egyszerű sütőharangok töredékei. Külföldi textiláru importját jelzik ólomplombák például Szilézia felől és közép-európai kapcsolatokra utal II. János Kázmér lengyel király 1663. évi pénze is. Eljutottak Várpalotára egy szigorú protestáns vallási csoport, a habánok közkedvelt kézművestermékei is 17. századi díszedények és talán kés(ek) formájában. Várpalota mezőváros új- és modern kori zsidó lakosságára emlékeztet egy ún. trenderli: a hanuka idején űzött ünnepi játék négyoldalú pörgettyűje. A kulturális sokszínűség mellett az újrahasznosítás gyakorlata sem újkeletű a várban, még ha annak mozgatórugója akkortájt nem az ökológiai tudatosság, hanem az egyszerű gyakorlatias gondolkodás volt. Már a nemesi lakóhely legkorábbi kőerődítésében is egy másodlagosan falazókőként beépített csaplyukas kőfaragványt figyelhettünk meg, de szintén újrahasznosított faragványokat raktak a gerendavázas falmegerősítés alapozásába is. Meglepetésünkre előkerült egy nyíláskeret eleme a 15. századi, díszes gótikus udvari folyosó szerkezetéből is. A habarcsnyomok alapján a szépen megmunkált követ a végvári időkben egyszerű falazókőként hasznosították újra – feltehetőleg valamelyik erődítésfalba beépítve. A falazat leomlott vagy lebontották, s így kerülhetett a kő a 17. századi leletekben gazdag feltöltési rétegbe.

Nagy Szabolcs Balázs régész

Utolsó módosítás2020. 10. 20.
LDMírtaLDM