Üvegművészeti gyűjteményünk nagyjai

Olvasási idő | 15 perc
2020. 04. 06. hétfő

Az üveg sejtelmes ragyogását kedvelőkhöz fordulunk…

Folytatva képzőművészeti gyűjteményünk üvegtárgyainak bemutatását…

Fénnyel átjárt geometria– Bohus Zoltán (1941-2017)
 
„Azért dolgozom hosszabb ideje üveggel, mert azt hiszem, hogy az olyan dolgok, mint tér és idő – melyekről úgy tartják, szobrászi eszközökkel kifejezhetetlenek – megközelíthetők ezzel a rendkívüli anyaggal. Ezek a gondolatok kötöttek le évekig. Egy idő óta maga a fény jelenti számomra az igazi kihívást. Lehetséges-e és hogyan, szoborban megragadni egy ilyen anyagtalan jelenséget? Megpróbálom."  Bohus Zoltán Kossuth-díjas üvegszobrász művészi törekvéseinek összefoglalója is lehetne 2009-ben megjelent monográfiájának ez az önvallomása.
Lugossy Mária házastársa és művésztársa kiemelkedő, nemzetközileg elismert alkotó, megszámlálhatatlan európai és tengerentúli kiállítás és konferencia résztvevője. Más irányban, de mindketten a kortárs üvegművészet megújítói. Noha egyetlen közös munkájuk sincs, egyéni alkotói útjuk szorosan kapcsolódik egymáshoz. A Viharsarokból származó Bohus Zoltánt rajztehetsége a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakára vezette, ahol Z. Gács György tanítványa, majd – kiegészítő szakja alapján - azonnal az újonnan induló Üveg Szak oktatója lett. 44 évre nyúló folyamatos művésztanári tevékenysége során megteremtette itt a felsőfokú üvegképzés műhelyét és nemzetközi hírnevet szerzett a modern magyar üvegművészetnek.
Lugossy Máriához hasonlóan, pályája legelején ő is ötvösmunkákkal, konstruktivista stílusú krómacél domborművekkel foglalkozott, de már az 1970-es években az üveg felé fordult érdeklődése, annak szobrászati megközelítésű, plasztikus megformálását kereste. Egyszerű geometrikus formákat választott, amelyek tömbjeit hideg üvegtechnikai eljárással síküveg lapokból ragasztotta és virtuóz technikai tudással, aprólékos precízitással maga csiszolta, polírozta. A kivitelezést gondos vázlatkészítés, pontos matematikai számítások előzték meg, maga az alkotófolyamat pedig hosszú heteket vett igénybe. A különleges, iskolateremtő technika az üveg természetes optikai hatására épül, annak a rétegeket átjáró, sejtelmes tükröződéseire, fénytöréseire. A művész az üveglapok árnyalásával, a tónusok mélyítésével szabályozza a fény intenzitását, transzparenciáját, az elvont geometriai rend szimbolikus, transzcendens tartalmakkal telítődik nála.
Gyűjteményünk két üvegtárgya szemléletesen illusztrálja a fény szobrászának nevezett alkotó említett technikáját, az ívelt felületek és szigorú élek, határozott szögletek kettősségét és geometrikus alkotásai térbeli megjelenésében a fény átlényegítő hatását.
 
Ü.88.1.1. Statikus forma, 1985, ragasztott, csiszolt, savazott üveg, M : 33cm, SZ : 19cm, H : 15,5cm
Ü.89.7.1. Feszültség, 1987, ragasztott, csiszolt, savazott üveg, M : 14cm, SZ : 34cm, H : 14cm
 
„A létezésen innen és túl” – Lugossy Mária (1950-2012) művészete
 
Üveggyűjteményünket bemutató sorozatunkban ezúttal a 70 éve, május 9-én született Lugossy Mária ötvös, üvegtervező és szobrászművészre emlékezünk. Lenyűgöző, autonóm világára, amely megkérdőjelezi a művészeti ágak, műfajok határait, mély gondolatisággal átitatott, intellektuális alkotásaira, amelyek újszerűek formakezelésük és a felhasznált anyagok szokatlan összekapcsolása miatt. Munkásságának intenzív négy évtizede, ahogy ő maga mondta, művek ezreiben számolható. Megtalálhatók a hazai közgyűjteményekben, és a külföldi kiállítások, nemzetközi szimpóziumok nyomán a neves külföldi múzeumokban (British Museum London, Corning Museum of Glass New York, Musée des Arts Décoratifs Paris, Lousanne, Santory Museum Tokio…)
A Munkácsy-díjas Érdemes Művész pályája, ötvös képzettsége révén, a fémek megmunkálásával indult az 1970-es évek közepén. Az iparművészet számára szűkösnek bizonyult területét átlépve a különböző egyéb anyagok - plexi, ásványok, higany, üveg, gránit, bronz, kő – alkalmazásával művészete rövidesen a szobrászat felé fordult: a kezdeti geometrikus krómacél kompozíciókat először az üvegszobrok, majd a monumentális alkotások váltották fel, egészen az 1990-es években megjelenő köztéri szobrokig, emlékművekig. Az emberi alak, gyakran töredékesen, ebben a késői időszakban tűnt fel nála. A klasszikus matériákon és technikákon túllépő koherens szemléletű alkotó - a szerves természeti világ és a szervetlen univerzum kettősségét érzékeltetve - az élet előtti és utáni állapotra, az emberi létezés egzisztenciális dimenzióira kérdez úgy, hogy az ábrázolást az idő távlatába állítja.
Képzőművészeti Gyűjteményünkben található két üvegszobra az 1980-as évek pályaszakaszához és az említett tematikához tartozik. Mindkettő a ragasztott, polírozott, homokfúvott síküveglapok hideg technikáját illusztrálja. Az Ősanyacímű 1988-as alkotása az élet keletkezését két különböző minőség, eltérő princípium találkozásában ragadja meg: a fekete üvegből készült, fényesre csiszolt, kerek lencseforma sötét foltjában és a szögletes, átlátszó, belső oldalán vízfüggönyt utánzó, hosszanti fodrozódású üvegtömbben, amelybe beleágyazódik, annak sima felszínét megbontva. A másik, Amphitheatrumcímet viselő 1983/1989-es átlátszó üvegplasztikája négy részből tevődik össze, talán ezzel is sugallva, nemcsak az egykori építmény járatait, hanem az ember építette konstrukció pusztuló jellegét, szétesését. Az antik színház romjainak körvonalai ugyan még felismerhetők, de azt már az idő vette birtokába, a vegetáció rétegei egymásra rakódó üledékekként kövülnek rá.
Lugossy Mária műveivel nemcsak múzeumunk büszkélkedhet, hanem Veszprém városa is. A szintén az 1980-as évekre jellemző, kőzárványszobrokhoz tartozó Rheia elnevezésű alkotása a művésznő ajándéka. A nagyméretű (2 m átmérőjű) kőalaptest felső része szabálytalan, áttetsző üveg formát foglal magában, annak mélyén pedig egy kis bronzalakzatot, utalva a Földanya lányának szunnyadó, de az életet hordozó testére. (A hányatott sorsú szobor rövidesen a város épülő uszodájának aulájába kerül.) Szintén a térben ragadja meg az időt a veszprémi Millenniumi emlékmű a cseppkőképződmények karsztbirodalmának megidézésével. A belső oldalukon szabálytalan kiképzésű mészkőoszlopok által tartott, egyre keskenyedő, rusztikus kőtömb üvegprizma végződése a lecseppenő víz útját láttatja, amelyre az alul épülő, hasonlóan kúpszerű forma rímel.
Lugossy Mária nagy méretű köztéri alkotásai a budapesti 1956-os emlékmű mellett megtalálhatók Tatán, emléket állítva a Holokauszt áldozatainak és Székesfehérváron, tisztelegve a II. világháború hősei előtt.
TM

„Az üveg már önmagában rejt valami misztikus szellemiséget, dolgunk csupán kihúzni a dugót a palackból.”

 

 Borkovics Péter üvegtervező iparművész, művésztanár mottója, általános ars poétikája is lehetne a fenti, tőle származó idézet, hiszen alkotásaiban az anyag adta, természetes sejtelmességre épít, technikai megvalósításuk során ennek a hatásnak az elmélyítésére törekszik. Az 1971-ben Salgótarjánban született művész 1995-ben végzett az Iparművészeti Főiskola üveg-porcelán szakán, ahol Bohus Zoltántól, Horváth Mártontól, Vida Zsuzsától tanulhatta a mesterség fortélyait. Már 2004-ben Ferenczy Noémi-díjjal tüntették ki - abban az évben a legfiatalabbként. 1997 óta a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola üveg szakán tanít, az alkotás közege viszont gyermekkora helyszínéhez, Mátranovákihoz viszi vissza, ahol műhelyét kialakította.

Olvasztott, csiszolt, polírozott munkái bizonyítják, hogy otthonosan mozog a forró üvegtechnika eljárásaiban és magas fokon birtokolja a hideg megmunkálás módszereit is. Sőt, szívesen ötvözi a kettőt. Készít tárgyakat, szobrokat, lámpatesteket, de mindig a kézművesség igényével, az üveg anyagából fakadó lehetőségeket kutatva. Kísérletező alkat, maga az út érdekli, amelynek során a művészi forma létrejön. Fél év kitartó kísérletezésre volt szüksége ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum felkérésére rekonstruálja, és újra elkészítse egy Budapesten őrzött, római kori (2-4. sz.), rejtélyes, dupla falú üvegedény (vas diatretum) hiteles másolatát.

A Laczkó Dezső Múzeum egyetlen üvegtárgyát őrzi, de az értékes alkotás önmagában is reprezentálja Borkovics Péter üvegművészeti törekvéseit: a kemencében olvasztott, csiszolt, savazott forma 2007-ben készült, és a Sárga kúp címet viseli. A szabályos geometrikus alakzat felszínét áttört egységes rácsszerkezet borítja organikus kristályformát idézve. Ez a rácsszerkezet fellazítja a forma zártságát, és a fény rajta átszűrődő játéka – amely fontos szerepet játszik az alkotó általános koncepciójában – feledteti a kúp sima felületét. A külső és belső, a felszín és mögöttes mélység, az összefüggő felület és áttörtség dichotómiáját faggatva kisplasztikájával, a művész az üvegtechnika nyelvén fogalmazva gondolkodtat el, és a fény varázsának köszönhetően észrevétlenül oldja fel a köztük lévő határokat. Így aztán bravúrosan belülre kerül a felszíni rácsszerkezet, mintha a kúpforma belsejében homogén, egynemű kristályszerkezetet alkotna. Tevesz Mária

 

 

 

Elfeledett üvegtechnikák nyomában

Pattantyús Gergely üvegművész (1972. Pécs- )

Üveggyűjteményünk különlegesen szép darabjaihoz tartoznak Pattantyús Gergely, Révfülöpön alkotó üvegtervező iparművész formába fújt, áttetszően csillogó hutaüvegei. Vannak közöttük egyedi alkotások (2002) és egy több elemből álló kompozíció is (2008). Sziluettjük a borospincékben ládákban tárolt palackok hasábformáját reprodukálja, ezért is kapták a Pincetok-üveg elnevezést.

A nemrégiben Ferenczy Noémi-díjjal kitüntetett művész technika-választása mögött következetes szemléletmód húzódik meg, a kézműves, céhes elkötelezettség, amely szándékosan fordul régi üvegkészítési megoldásokhoz. Ilyen a kézi üvegfúvás több évszázados módszere, a meleg üveg említett hutakész eljárása, amelyben a tárgy - ellentétben a síküvegvágás ragasztásos, csiszolásos megmunkálásával – a kemence melegétől nyeri el végleges alakját, mindenfajta utólagos megmunkálás nélkül. Ez érvényes gyűjteményünk tárgyaira is: sajátos varázsukat a hutában kapták, természetes fényük csillogását sejtelmessé tesz az aranyszínű szakrális motívumok elrejtése belsejükben (kehely, Krisztusalak). Használati tárgy funkciójukra azonban nem gondolunk többé.

Ezek a kézművesüvegek egyedileg készülnek a művész kuriózumszámba menő saját műhelyében, velejárójuk nem szégyellt szabálytalanságuk. Pattantyús Gergely nem retten meg az időigényes, visszamelegítéssel járó eljárásoktól, az anyag technikai megmunkálása azonos számára a művészi alkotással. Sőt, szívesen fordul a szabadon fúvott üveg ún. középkori módszeréhez, rekonstruálja Beatrix királyné reneszánsz kelyhének elkészítési módszerét vagy éppen Rippl-Rónai József meg nem valósult üvegterveit realizálja egy évszázaddal később. Tevékenysége kiterjed a templomok színes ólmozott díszüvegablakaira, a mesterség átadására (MOME) és a restaurálási feladatokra (Gresham palota üvegkupolája). Fénybánya elnevezésű Huta-Üveg Alapítványát a régifajta üvegművesség megőrzése és kutatása érdekében hozta létre (1996. 2006.).

 

Művek:

PATTANTYÚS GERGELY: Pincetok-sorozat és kompozíció

Sorrend:

Ü.2002.3.1. Pincetok kehellyel, 2002, formába fújt hutaüveg, M:29cm, SZ:13,5cm

Ü.2002.3.2. Pincetok kehellyel, 2002, formába fújt hutaüveg, M:27cm, SZ:13,5cm

Ü.2002.3.3. Pincetok, 2002, formába fújt hutaüveg, M:26,5cm, SZ:13cm

Ü.2002.3.4. Pincetok, 2002, formába fújt hutaüveg, M:26,5cm, SZ:13cm

 

Ü.2008.2.1. Pincetok, 2008, formába fújt hutaüveg, M:27cm, SZ:8cm

Ü.2008.2.2. Pincetok, 2008, formába fújt hutaüveg, M:27cm, SZ:8cm

Ü.2008.2.3. Pincetok, 2008, formába fújt hutaüveg, M:24cm, SZ:9cm

Ü.2008.2.4. Pincetok, 2008, formába fújt hutaüveg, M:24cm, SZ:9cm

Ü.2008.2.5. Pincetok Krisztussal, 2007, formába fújt hutaüveg 4 elemből, M:20cm, SZ:40cm

 

 

HORVÁTH MÁRTON (1941-2013) 

A Laczkó Dezső Múzeum gazdag üveggyűjteménye több, figyelemre méltó munkáját őrzi HORVÁTH MÁRTON (1941-2013) neves, Munkácsy-díjas üvegtervező iparművésznek. A Sümeghez közeli Csabrendeken született művész hagyatékának jelentős részét még életében Sümeg városának ajándékozta (először a Püspöki Palotába kerültek, majd a Kisfaludy Sándor Emlékház vállalta át gondozásukat), de egyéb alkotásai több közgyűjteménybe, így hozzánk is eljutottak. Veszprémben ő volt az alapítója a Kossuth Lajos utcai Mestermű Galériának.

Horváth Márton tevékenységében ötvöződik az üveg megmunkálásának fortélyait jól ismerő, magas fokú mesterségbeli tudással rendelkező kézműves és a kísérletező művész. Érdeklődéssel fordul régi, elfelejtett üvegtechnikák, kézműves hagyományok felé. Előszeretettel használja, különösen az 1980-as évektől, az irizáló üveg technikáját, amelyet korábban a szecesszió művészete  kedvelt (Pantocsek Leó). A fúvott, fémoxidokkal színezett üveg selymes felületét gyakran díszíti dekoratív, plasztikus növényi formákkal, mintha maga is ehhez a szecessziós világhoz ragaszkodna. 

Képzőművészeti gyűjteményünkben található vázái ebből az időszakból valók, ezt az irizáló technikát illusztrálják. Némelyik egyedi címet kapott annak kifejezésére, hogy alkotójuk nemcsak használati vagy dísztárgyaknak szánja őket, hanem szándékosan hangulatok, természeti részletek érzékletes megidézésére is vállalkozik általuk (Őszi kert, Tavirózsás váza). TM

 

Ü 88.14.1. Nara üvegváza, 1985, fúvott, irizáló felületű színezett üveg, üvegszál rátéttel plasztikusan díszített, M:32,5cm

Ü. 88.15.1 Őszi kert, 1988, fúvott, irizáló felületű színezett üveg, üvegszál rátéttel plasztikusan díszített, M:28cm

Ü 88.16.1. Tavirózsás váza, 1988, fúvott, irizáló felületű színezett üveg, üvegszál rátéttel plasztikusan díszített, M:15cm

Ü 89.4.1. Tál, 1989, fúvott, irizáló felületű átlátszó üveg, üvegszál rátéttel plasztikusan díszített, 33,5X15cm

Ü 92.2.1. Váza, évszám nélkül, fúvott, irizáló felületű átlátszó üveg, üvegszál rátéttel plasztikusan díszített, M:24cm

Ü 92.3.1. Váza, évszám nélkül, fúvott, irizáló felületű színezett üveg, üvegszál rátéttel plasztikusan díszített, M:13cm

Ü 90.17.1. Váza, 1990 március, fúvott, irizáló felületű színezett üveg, üvegszál rátéttel plasztikusan díszített, M:27,8cm

Ü 90.18.1. Váza, 1990 március, fúvott, irizáló felületű színezett üveg, üvegszál rátéttel plasztikusan díszített, M:26cm


 

Utolsó módosítás2020. 05. 22.
LDMírtaLDM