VESZPRÉM JÁRDÁI ALATT

Olvasási idő | 6 perc
2020. 09. 23. szerda

Bronzkori leletek Veszprém belvárosából

Veszprém területén hétezer év óta – amióta letelepült földművelő közösségek először jelentek meg ezen a vidéken – folyamatosan élnek emberek. A Laczkó Dezső Múzeum számtalan emléket őriz az elmúlt évezredekből, de a régészeti leletek egy jó része még minden bizonnyal a föld alatt van. A bronzkori leleteket illetően biztosan tudjuk, hogy ez a helyzet, hiszen a város területén ismert, 4-500 éven keresztült használt bronzkori temetőkből csak egy-egy, de legalábbis nagyon kevés sírt tártunk fel eddig. A többi tehát még a föld alatt van, és naponta sétálunk fölöttük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy itt nyugszanak bronzkori elődeink.

Bronzkori leletek több ponton sűrűsödnek a város területén, közülük a legjelentősebb a vár és a Benedek-hegy, ahol magaslati telepről van tudomásunk. A belvárosból, a Dózsavárosból, az Újtelepről, Jutasról és a Jeruzsálemhegyről sírleletek kerülnek időnként a múzeumba már 1894-től kezdve, tehát az első leletek még a múzeum alapítása előtt jöttek napvilágra, és később jutottak a gyűjteménybe. Az 1900-as évek elején, amikor a város lendületesen épült, különösen sok sírt bolygattak meg. A múzeum akkori vezetői, Laczkó Dezső és Rhé Gyula igyekeztek a leleteket menteni, kisebb ásatásokat végeztek – de sok lelet elveszett. Az alispánnak „a nyilvános múzeumokat illető régiségeknél követendő eljárás tárgyában” kiadott rendelettel kellett 1912-ben védelmébe vennie az építkezések közben talált leleteket.

 

A bronzkornak a Kr. e. 2000-től 1500-ig tartott korszakát Veszprémben és lényegében az egész Dunántúlon egy olyan népcsoport élete jelentette, akik különösen szép, mészberakással díszített edényeket készítettek. A bronzkori, mészbetétes kerámiákat kézzel, agyaghurkák egymás fölé simításával alakították formára. Még nedves állapotban – apró eszközök, zsinórok segítségével – a felületbe mélyedéseket nyomtak, amit fehér mészbetéttel töltöttek fel. A díszítmény annál jobban érvényesült, minél kontrasztosabb hatást keltett. Ezért a mészbetétes kerámiák nagy része redukciós égetésű, szürke-fekete. Oxidatív atmoszférában a cserép színe sárgás-vöröses lesz. Az alapanyag mindkét esetben ugyanaz. Agyag, amely helyben rendelkezésre állt.

Nem véletlen, hogy Veszprém bronzkori lakóival kapcsolatban először az edények jutnak eszünkbe. A temetkezési rítus egyik fontos eleme, hogy edényeket, akár 10-20 darabot is tettek a sírba a hamvak mellé, mert elhamvasztották halottaikat. A hamvasztás kizárólagossága a temetkezési rítusban azt jelenti, hogy a népcsoport igen határozott túlvilágképpel bírt. Talán a túlvilágra való eljutásnak ez volt az egyetlen módja. A tűz tisztító erejét az indiai kultúrából ismerjük, itt is valami hasonlóra gondolhatunk. A halottakat máglyán égették el, a hamvakat aztán ezen a vidéken többnyire a sír aljára szórták (a megégett föld mutatja, ha még izzó állapotban került a máglya maradványa a gödörbe), de előfordul, hogy urnában helyezték a sírba. A csontok fehér színe alapján 7-900 °C-os volt az égetés hőmérséklete. A hamvak állaga eltér a ma ismerttől, nem porított. Mivel a máglyán történő hamvasztás nem teljes, gyakran nagyobb csontdarabok akadnak a maradványok között.

A sírok sokat elárulnak egy közösség gondolkodásáról, hitvilágáról. Az edények például nem véletlenül lehettek tartozékai a temetkezésnek. Az hogy milyen típusból mennyit raktak a halott mellé, jelentéssel bírt, bár ezt a jelentést ma már nem tudjuk minden részletében megfejteni. Voltak a sírokban a hitvilággal közvetlenül kapcsolatba hozható tárgyak is. Ilyenek például a kis csörgők. A csörgők meglehetősen ritka, különböző formájú, madár vagy edény alakú, felvarrható vagy felfüggeszthető zajt keltő kisebb tárgyak voltak. Ezek ugyanúgy agyagból formáltak, mint az edények és ugyanolyan módon díszítettek, tehát ugyanazt a szimbolikát hordozzák. Veszprémben két sírban is találtak csörgőket.

Viszonylag ritka, de előfordul, hogy bronzlelet is volt a sírban, ékszerek vagy fegyverek formájában. A rezet az Alpokban bányászták, az alapfeldolgozás ott történt, az öntésre szánt nyersanyagot lepények vagy félkész termékek formájában szállították. A város területén egyelőre nem találtunk öntőmintát, vagy egyéb, a bronzfeldolgozásra utaló leletet.

 

Veszprém történetéhez hozzá tartozik a bronzkori múlt. A veszprémi identitás része a tudás, hogy a járdák alatt a bronzkori élet és halál nyomai rejtőznek.

 

 

Regenye Judit régész    Sebestyén Noémi régész    Galambos Csilla restaurátor

                                 

 

 

 

LDMírtaLDM