Veszprém Vilmapuszta a II. világháború, 1945. március 23-a emléke

2024.08.28-án Krámli Zoltán és Krámli Máté a veszprémiLaczkó Dezső Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei műszeres lelet és lelőhely felderítést végeztek- a megfelelő engedélyek birtokában - Veszprém nyugatitérségében található Vilma puszta és a 8-as főút nyugati körgyűrűje által közbezárt mezőgazdasági területen. Innen északabbra a Séd patak völgyétől DK-re található fennsíkon, az ún. Sas-hegy, Nyúl-kertek dűlőkben számos lelőhely ismert a régészeti kutatás számára. Az őskortól a római és honfoglaláskoron át a középkorig bezárólag. 

Zoltán és fia, Máté Vilma pusztától 800 m-re keletre, egy az IMÁR BT tulajdonában(kezelésében) lévő mezőgazdasági területet vizsgált fémkereső műszerével a fent említett lelőhelyekhez köthető vagy azokkal kapcsolatban lévő újabb régészeti leletanyagok, információk után. Régészeti leletanyag ez alkalommal nem került elő, viszont a művelési réteg alján amásodik világháború emlékeként egy szovjet gyártmányú 7.62 mm űrméretű 1928 mintájú DP golyószóró tányérdobtára igen. Közvetlenül mellette egy doboz, szintén szovjet gyártmányú 7.62 mmx54mm űrméretű Moszin Nagant puska lőszereittöltősínben találták meg. A 47 db lőszer befogadására alkalmas tányérdobtár tele volt, ezért múzeumi célú megőrzése nem volt lehetséges, és a mellette lévő 7.62X54 R Moszin Nagant lőszerek tároló doboza sem, mivel az a környezeti hatásokra elporladt, minden bizonnyal kartonbólkészült.

Önkénteseink a rendőrség felé a hivatalos bejelentést megtették -ez törvényi kötelezettségük,-a rendőrség pedig értesítette a tűzszerész szolgálatot a leletanyag elszállítása érdekében.

2020-2021 évben a város túlsó, keleti oldalán az un. Csucskadűlőben lövészárokrészlet, német és szovjet katonák maradványai is előkerültek, és ezek régészeti dokumentálásais megtörtént. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal együttműködési szerződést ír alá, hogy a második világháború Veszprém megyei emlékei leletanyagai és az ahhoz köthető információk ne vesszenek el. A most előkerült leletanyag szintén egy kisebb adalék Veszprém 1945. március 23-i elestéhez, mivel a szovjet golyószóró tányérdobtára és a mellette lőszeresdobozban elhelyezett Moszin Nagant lőszerek egy szovjet golyószóróállás kialakítására utalnak, amit pontosan a nyugati irányba a 800 m-re lévő Vilma pusztára irányoztak 1945.03.23-án.

Veszprém védelmét főként a német 3. páncélos hadosztály látta el, 1945. március 23-án délben a szovjet tüzérség a város körkörös védelmét próbálja gyengíteni, majd pedig 14 órakor a szovjet 98. lövész hadosztály (pk. Voronov vezérörnagy )megindítja két irányból a támadást. ÉK-felől a 290.lövészezred, K-felől pedig a 323. lövészezred katonái törnekbe a városba. A városi utóvédharcok során a németek három ellenlökést azért indítanak, de végül 20 órakor a német 3.páncélos hadosztály kiüríti a várost, és nyugat felé hátrál. Ezzel párhuzamosan délen a városi alsó erdő vonalában a szovjet 20. és 22. harckocsi dandár nyomul nyugat felé.

1945.március 22-én a város nyugati térségében a német75.páncélos tüzérezred négy könnyű és négy nehézütege összpontosul a Csatárhegy, Vilmapuszta, és a Tekeresvölgymagaslatain, a Városi alsóerdőig pedig a német 9. SS Hochenstaufen páncélos hadosztály nyolc zászlóalja védett 32 löveggel és 55 páncélosával. Vilmapuszta körül német légvédelmi fényszórókat is telepítettek a németek a felbukkanó szovjet gépeket pásztázva. Eközben a szovjet 98. és 103. gárda lövészhadosztályok ideiglenes védelembe mentek át a város nyugati szélén, majd pedig a Szent Imre térről rakéta sorozatvetőikkel (Katyusa) lőtték a város már csak nyugati oldalán lévő német védőállásokat. Valószínűleg ezekben az 1945. március 23-i délutáni órákban áshatta ki a 98. lövész hadosztály valamelyik DP 28 M golyószóróval felszerelt lövésze a tüzelőállását, melynek a mellvédjén elhelyezhette fegyverét, a földbe ásott tüzelőállás aljábanpedig a golyószóró tartalék tányérdobtárát és a fel nem használt 7.62 mm űrméretű muníciót. Mivel ez utóbbiak 5 db lőszert tartalmazó töltősínben voltak dobozban elhelyezendőelrendezésben- azokat inkább egy szovjet 1891/30 M karabélyhoz készíthette oda a katona. A töltősínekből ha eltávolítja a lőszereket felhasználhatja a golyószóróhoz is őket bár így ez több időt vesz igénybe. Mivel jelentős mennyiségű kilőtt 7.62x54R lőszerhüvely a golyószóróállás körül nem volt az is elképzelhető, hogy a szovjet golyószórósnak egy váratlan támadás vagy tűzcsapás miatt pozíciót kellett váltania, otthagyva a gondosan elhelyezett muníciót.

A város elfoglalásában ez szovjet lövészhadosztály 162 halottat veszít a németek 200 főt egyes források szerint, de nyílván ezek a számok csak hozzávetőlegesnek mondhatók, mert mindkét fél a javára változtatott a számokon a jelentéseikben, de az utóbbi időben a nagyberuházások építkezésein előkerülő jelöletlen katonasírok szintén módosítanak a fenti számadaton. 

A szovjet DP 1928 M golyószóróról:

A DP golyószóró (oroszul: ДП – Ручной пулемёт Дегтярёвапехотный) Vaszilij Gyegtyarjov által tervezett és a Vörös Hadseregben 1928-tól rendszeresített könnyű golyószóró.

A sorozatgyártás 1927 októberében indult meg Kovrovbannagy sietséggel egy év múlva már több mint 8000 került ki a szovjet katonákhoz.1937-re a gyártási darabszám már elérte a 95 000-t, míg a második világháború végéig összesen kb. 700 000 darabot gyártottak. A DP golyószóró a lövészalakulatokhoz rajonként került.

A finn–szovjet téli háború, majd a második világháború során nagyszámú DP golyószóró került zsákmányként a finn hadsereg birtokába, amelyeket „Emma” névre kereszteltek a finn katonák. A finn hadsereg a második világháború alatt kb. 9000 DP golyószórót használt, a tár gyártását is lemásolva saját finn gyártmányút készítettek.

A DT golyószórót 1944 augusztusáig gyártották, akkor jelent meg a modernizált változat DTM típusjellel. Ennél a változatnál növelték néhány kulcsfontosságú alkatrész (például a zár) élettartamát. A fegyver pisztolyszerű markolatot kapott, amely biztosabb fogást tett lehetővé a kezelő számára.

Az egyszerű szerkezetű, olcsón gyártható és az üzemeltetés során igénytelen DP hatékony fegyvernek bizonyult a harcok során. Nagyon jól tűrte a szennyeződéseket, egyesek szerint jobban működött piszkosan, mint tisztán. A DP l hátránya kétlábú állványa volt, amely gyakran eltörhetett, valamint a csupán 47 lőszert befogadó tár, amely kis tárkapacitása miatt gyakori cserét igényelt, így több pót tárat igényelt amit vászon táskában általában magukkal kellett vinni. Az alacsony tűzgyorsaság miatt a cső ritkábban melegedett túl mint a német MG-42-es géppuska.A második világháború után a DP és DTM golyószórókat az RP–46 golyószóró váltotta fel. 

Még a magyarországi 1956-os szabadságharc alatt is mindkét oldalon használták ezt a gyorsan mozgatható fegyvert melynek Krámli Zoltán és fia múzeumi önkéntesek megtalálták tányérdobtárát eredeti 1945-ös tüzelőállásában.

Pálffy Sándor 

Laczkó Dezső Múzeum

Felhasznált irodalom: 

1.Veress D. Csaba: A Balatoni csata 1944.december1-1945.március 30 Militaria kiadó 2000   

2.Veress D.Csaba: Magyarország hadikrónikája 1944-1945 2.kötetMilitaria kiadó 2003

3.A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1970 Veress D. Csaba Veszprém megye felszabadításának története 1944december 3-1945március 30

4.internet: www.elfnet.hu