Az üveg alkímiája – Bohus Zoltán és Lugossy Mária

A kortárs magyar üvegművészet két kiemelkedő alakjának, Bohus Zoltánnak és Lugossy Máriának különleges, egyedülálló alkotásaiból nyílik a Laczkó Dezső Múzeum új kiállítása 2025. november 20-án.

A kiállítás címében utal arra a virtuóz mesterségbeli tudásra, amely iskolateremtő módon képes volt a mindennapi síküveglapokból képzőművészeti igényű, szobrászati jellegű műveket létrehozni. Noha a művészházaspárnak egyetlen közös munkája sincs, egyéni alkotói pályájuk több ponton találkozik.

Mindkettőjük munkásságát a hideg üveg technológiai eljárása jellemezte, és mindegyiküket az a törekvés vezérelte, hogy olyan elvont fogalmakat, mint a tér és az idő próbáljanak üvegbe zárva megragadni az anyag változó, belső transzparenciáinak segítségével. Mindketten a kortárs üvegművészet megújítói, akiknek köszönhetően a magyar üvegművészet nemzetközi viszonylatban is hírnevet szerzett.

Bohus Zoltán (1941-2017) Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes művész, nemzetközileg elismert alkotó, megszámlálhatatlan európai és tengerentúli kiállítás és konferencia résztvevője. A
Viharsarokból, Endrődről induló pályája rajztehetsége révén a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő- festő szakára vezette, ahol Z. Gács György tanítványa volt. A festői pályától  elkanyarodva korábbi kiegészítő üveg szakja alapján azonnal az újonnan induló szilikát képzés oktatója lett itt először tanársegédként (1966-1978), majd az üvegszak vezetőjeként (1978-1993), egyetemi tanárként (1993-2010). Negyvennégy éves folyamatos művésztanári tevékenysége során megteremtette a felsőfokú üvegképzés magas színvonalú műhelyét, és üveges generációk sora került ki a keze alól.

Lugossy Máriához hasonlóan, pályája legelején ő is ötvösmunkákat, konstruktivista stílusú krómacél domborműveket készített, de az 1970-es évektől érdeklődése kizárólag az üveg felé fordult, és annak szobrászati megközelítésű, plasztikus megformálását kereste. Egyszerű, geometrikus formákat választott, mégis a hideg üveg megmunkálásának forradalmasítója lett azzal a kész síküveglapokat ragasztással tömbbé építő, csiszolással, polírozással rendkívüli precizitást elérő technológiával, amelynek segítségével a magyar üveg felhívta magára a figyelmet nemzetközi viszonylatban. Az üvegtömböket bravúros technikai tudással, aprólékos pontossággal maga csiszolta, polírozta. A kivitelezést gondos vázlatkészítés, alapos matematikai számítások előzték meg, az alkotófolyamat pedig hosszú heteket-hónapokat vett igénybe. A különleges, iskolateremtő technika az üveg természetes optikai hatásain alapul, annak a rétegeket átjáró, belső fénytereket teremtő, sejtelmes tükröződéseire, fénytöréseire épít. A művész az üveglapok árnyalásával, a tónusok mélyítésével szabályozza a fény intenzitását, transzparenciáját, az elvont geometriai rend szimbolikus, transzcendens tartalmakkal telítődik nála.

Művei megtalálhatók a hazai közgyűjtemények (Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Iparművészeti Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, Laczkó Dezső Múzeum) mellett Franciaország, Csehország, Németország, Svájc, Spanyolország és az Egyesült Államok szakmúzeumaiban.

Lugossy Mária (1950-2012) Munkácsy-díjas érdemes művész, ötvös, üvegtervező és szobrász változatos, rendkívül gazdag, autonóm életműve, munkásságának intenzív négy évtizede művek ezreiben számolható. Pályája ötvös képzettsége révén, a fémek megmunkálásával indult az 1970-es évek közepén. Az iparművészet számára szűkösnek bizonyult területét maga mögött hagyva a különböző egyéb anyagok - ásványok, higany, üveg, plexi, gránit, bronz, kő – alkalmazásával művészete rövidesen a szobrászat felé fordult: a kezdeti geometrikus krómacél kompozíciókat először az üvegszobrok, az egyre monumentálisabb alkotások váltották fel, egészen az 1990-es években megjelenő köztéri szobrokig, emlékművekig. Az emberi alak, gyakran töredékesen, ebben a késői időszakban tűnt fel nála.

Mély gondolatisággal átitatott, intellektuális horizontú alkotásai megkérdőjelezik a művészeti ágak, műfajok határait, újszerűek formakezelésükben és a felhasznált anyagok szokatlan
összekapcsolásában. A kísérletező, koherens szemléletű alkotó világában visszatérő elem a szerves természeti világ és a szervetlen, élettelen univerzum kettőssége, az élet előtti és utáni állapot, amelyen keresztül az emberi létezés egzisztenciális dimenzióira kérdez. Foglalkoztatja a keletkezés, a megszületés gondolata, az ember sorsának morális kérdései, gyakran történelmi távlatokba állítva vagy bibliai motívumokon keresztül az áldozatok egyetemességét középpontba állítva.

Művei ritkán szerepelnek a hazai közgyűjteményekben, a külföldi kiállítások, nemzetközi szimpóziumok nyomán inkább a neves külföldi szakmúzeumokban (British Museum London, Corning Museum of Glass New York, Musée des Arts Décoratifs Paris, Lausanne, Santory Museum Tokio) találhatók.

A művész alkotásai révén kapcsolódik Veszprém városához, hiszen két nagy méretű munkája is ide került. Az 1980-as évekre jellemző, kőzárvány szobrokhoz tartozó Rheia elnevezésű műve, a szobrász ajándéka, a város új sportuszodájának aulájában kapott helyet. Millenniumi emlékművének monumentális szoborkompozíciója korábbi helyéről, az Óváros térről áttelepítve nemrégiben a Szabadság téren került felállításra.

Lugossy Mária nagyméretű köztéri alkotásai a budapesti 1956-os emlékmű mellett megtalálhatók Tatán, emléket állítva a Holokauszt áldozatainak és Székesfehérváron, tisztelegve a II. világháború hősei előtt.

Az üveg alkímiája – Válogatás Bohus Zoltán és Lugossy Mária letéti gyűjteményéből című kiállításának megnyitója
Időpont: 2025. november 20. 16.30

Helyszín: Veszprém Erzsébet sétány 1.

A vendégeket köszönti:
Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter
Szanyi Brigitta múzeumigazgató
Bohus Eszter, a Bohus-Lugossy Alapítvány alapítója

A kiállítást megnyitja:
Nagy T. Katalin és Kovalovszky Márta művészettörténészek

Közreműködik:
Kövi Szabolcs multiinstrumenta zenész