Dr. Kralovánszky Alán születésnapjára

Én magam aligha ismerhettem elődömet, hiszen alig másfél hónapos kisbaba voltam, mikor Kralovánszky Alán a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójaként elhunyt. Ma, mint az ő által kitaposott úton járó veszprémi középkoros régész, születésnapján Rá emlékezek. Teszem ezt úgy, mint aki szükségszerűen több ponton érintem az ő munkásságát, bizonyos szempontból azt folytatom. Közös „kutatásaink” a zirci kistemplom környezetében, a veszprémi Szent Miklós templom temetőjében, a veszprémi Várban és megannyi több vidéki helyszínen megtalálhatók. Lám-lám a szakma érdekessége, hogy miként találkozik egy-egy kutató a történelem színpadán. Hogyan kell megismerni az előd gondolatmenetét, hol kell felvenni azt a fonalat, amit ő kényszerűen letett. Nagy elődök nyomdokain járni megtiszteltetés és egyben reánk helyezett kötelesség is, melynek meg kell felelni. Tisztelettel kell megfelelnünk az Óriásoknak, kiknek vállára állunk. Végül S. Lackovits Emőke pár sorával hadd idézzem meg az ő szellemét:

„klasszikus értelemben vett muzeológus is volt, részeként tudósi emberi magatartásának…Vallotta és hirdette, hogy az a kutatás, amelynek eredményei csak a szakmabeliek előtt válnak ismertté, nem teljes, s megkérdőjelezi a múzeumnak, mint tudományos és művelődési létesítménynek a szükségességét.”

Kralovánszky Alán ma lenne 93 éves.

Budapest 1929. november 13. – 1993. október 7.