Június hónap tárgya

A mai világban is sok mindent elmond a ruházatunk rólunk, de a történeti időkben kötött rendszere volt a ruhadarabok viselési sorrendjének és kinézetének. Ez adott a bemutatkozás előtt első ránézésre információt a velünk szemben álló idegenről. Bármely korszak viseletét vizsgáljuk, mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy a néprajz által „kivetkőzésnek” nevezett időszak előtt, a viseletek sok információt hordoztak a viselőjük társadalmi státuszáról.

A főkötő fogalma a 16–17. században már létezett, viszont sokkal nagyobb változatosságot mutatott, mint azt láthatjuk a 19–20. században a néprajzi darabok között.

A főkötőt írott források, szótári magyarázatok, valamint a történeti és képi források alapján olyan fejviseletnek határozhatjuk meg, amely a haj teljes vagy részleges eltakarására szolgált. Különféle technikájú textilből kialakított elem, melyet a történelmi Magyarországon kizárólag a férjes asszonyok viseltek.

A nyugat-európai divathullámok erősen befolyásolták aformák kialakulását, így gyakran látunk olyan darabokat is a magyar nők fején, melyet egyértelműen adaptáltak a magyar szokásrendszerbe, kizárólag férjes asszonyokhoz kötődtek, vagyis főkötőként viselték őket.

A főkötő a kora újkor női viseletének egy nagyon fontos aspektusát tárja elénk. Amit a korszakban biztosan tudunk a női fejviseletekről, hogy a hajadon lányok pártát, az asszonyok főkötőt viseltek. A főkötők alatt kontyolt hajat hordtak, mivel a felkontyolás az asszonnyá válás rítusának része. A karikába, koszorúba alakított hajfonat nem konty, kizárólag hajadonokviselhették, főkötő nélkül.

Ez a szokás a 20. századig nyomon követhető az egész Kárpát-medencében, ahol az asszonyi viselet fontos eleme a főkötő. A fej bekötésének rítusa az esküvő alkalmával zajlott le, és örökre megváltoztatta egy nő életét.

A főkötő viselésének is szigorú szabályai voltak. Csak asszonyok viselhették, számukra viszont kötelező volt. Ezt a szabályt, ha valaki megszegte, vesszőzéssel és a településről való kiűzettetéssel is sújthatták.

Az itt látható főkötő a 18. század harmadik negyedéből, Tihanyból származik. Drága, import anyagai, nemesfém díszítményei, a hímzés és varrás minősége mind arra utal, hogy rangos, nemesi asszony viselhette. A kontyra tették, de a fejtető és a tarkó egy részét is fedte, két oldalt a fül mögött futott a széle hátra a konty alá.

Sárga selyem alapon ezüstfonallal mintásan szőtt brokátból készült, amit ezüst flitterekkel és bouillon hímzéssel (drót-spirál darabok felvarrva) ékesítettek. A főkötő szélén és azzal párhuzamosan, az összeillesztés vonalára, fémfonalból vert szélcsipkét varrtak, áttört csillogással keretezve a darabot.