Labirintus

Új kiállítás nyílik december 4-én.  

A képzőművészeti tárlat két teremre osztva a győri Rómer Flóris Múzeumban letétként őrzött Vasilescu gyűjteményből válogat. Vasilescu János (1923-2006) román származású, házassága révén
Magyarországon letelepedett mérnök, vállalkozó, feltaláló több száz darabból álló magángyűjteményéből, amely az 1950-es évektől kezdve formálódott, és amelynek gyarapodásában
meghatározó szerepet játszott Ország Lili (1926-1978) festő, grafikus megismerése. 

A kollekció gerincét is az ő képei alkotják. A műgyűjtő azonnal művei csodálója lett, majd az ő segítségével ismerte meg azokat az alkotókat, a kortárs magyar képzőművészet legjelentősebb képviselőit, akiknek színvonalas munkái a kollekciót a legjobb hazai magángyűjtemények közé emelték. Vasilescu mecénási gesztusának köszönhetjük, hogy az általa megörökölt Ország Lili-hagyaték a magyar államra és több közgyűjteményre szállhatott. Saját gyűjteményét azzal a céllal, hogy egyben tarthassa és
hozzáférhetővé tegye, pályázat útján Győr városára hagyta.

Tőlük és a győri múzeumtól kölcsönöztük a kiállításban bemutatott alkotásokat. Első termünket kizárólag az Ország Lili-anyagnak szenteltük. Vasilescu János gyűjteménye átfogó képet ad Ország Lili titkokkal teli, besorolhatatlan, egyéni hangú életművéről. Végigvezet a korai látványelvű felfogástól a Magritte, Chirico hatását hordozó realisztikus felfogású szürrealista képeken át a bulgáriai utazása (1957-1959) nyomán festett ún. ikonos képekig, a prágai út hatását hordozó, az itteni zsidó temető sírköveiből inspirálódó, héber
írásjeleket szerepeltető munkáin át a római, nápolyi, pompeji, herculaneumi romvárosok látványát őrző, városfalakat, alaprajzokat, ókori szobortöredékeket ábrázoló festményekig, ill. az életmű összefoglalásaként, csúcsaként értelmezett Labirintus sorozat (1973-1978) darabjaiig, amelyek az ókori mítoszt a személyes életút útvesztőjévé avatják, a jelenbe fordítják át. A képi világ hamar elszakadt a realisztikus látásmódtól, átadva a helyét az aprólékos részlességgel, cizelláltan felépített, konstruktív terű, nonfiguratív alkotásoknak, amelyben fontos szerepet kapnak a múlt emlékei, a letűnt civilizációk töredékei, a jelentés nélküli betűk, szövegfoszlányok, egyiptomi hieroglifák, kopt, arámi, örmény, héber írásjelek, ürességre nyíló kapuk, falak, tükrök, kőtáblák, iratok – mind
megannyi tanúja, mementója az időtlenséget teremtő emlékezésnek.

Vasilescu János magángyűjteményében az Ország Lili-képek mellett jelentős helyet foglalnak el azok a művészek, a kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő alakjai, akiket a műgyűjtő a festőnő ismerősei között fedezett fel. Ország Lili ilyen módon szabott irányt a gyűjtemény szisztematikus bővülésének. A tekintélyes gyűjtemény rövid idő alatt, a műgyűjtő életében állt össze a sikeres vállalkozásai, műszaki szabadalmai, találmányai révén megalapozott tőkéből. Üzleti, kereskedelmi szempontokon túlmutató gyűjtői szenvedélye törekedett egy tudatosan felépített, koherens XX. századi műtárgyegyüttes létrehozására, amely a saját ízlését tükrözi. A gyűjtés fő motívuma a személyes kapcsolat, a művészekkel kialakított baráti viszony volt. A műgyűjtő hangsúlyozta a
kollekció személyhez kötöttségét, amelyet fontosabbnak tartott, mint a gyűjtemény nagyságát. Személyesen ismerte mind a 27 művészt, akitől alkotást vásárolt. Az ő műveik kaptak helyet a második teremben. 

Vasilescu gyűjteményében megtaláljuk Ország Lili kortársainak, művésztársainak – Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Vígh Tamás, Kondor Béla, Keserü Ilona, Deim Pál, Maurer Dóra, Hencze Tamás, Nádler
István – kiváló műveit. Országh Lili hívta fel a gyűjtő figyelmét az Európai Iskola elfojtott, progresszív köréhez tartozó művészekre, akik az 1950-es években ugyancsak a Magyar Állami Bábszínházban
találtak menedéket: Bálint Endrére, Korniss Dezsőre, Anna Margitra, Gyarmathy Tihamérra, Martyn Ferencre. Az 1953-ban itt megismert Bálint Endrét Ország Lili egész életében a mesterének
tekintette. Rendkívül értékes részét teszik ki a műtárgyegyüttesnek a magyar avantgárdot reprezentáló, európai rangú mesterek, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Mattis-Teutsch János,
Bortnyik Sándor, Vedres Márk, Kerényi Jenő, valamint a nemzetközi színtéren tevékenykedő Victor Vasarely, Amerigo Tot, Pierre Székely. A színvonalas alkotások között nem egy ritkaságot, kuriózumot
találunk, a század sokszínű irányzatait képviselik a konstruktivizmustól, a neoklasszicizmusig, a gesztusfestészettől az op-artig.