Műemlékvédelmi világnap

A műemlékvédelmi világnap alkalmából régiónk egy országos jelentőségű építményére, a felsőörsi templomdombon emelkedő, Mária Magdolna tiszteletére szentelt, háromhajós, keletelt templomra szeretnénk a figyelmet irányítani. A műemlék kiemelkedő helyet foglal el a hazai román kori egyházi
építészetben. Patkóíves alaprajzú apszisa, amellyel a szentélynégyzethez kapcsolódik, általában is nagyon ritka, nyugaton emelkedő, eredetileg önálló, négyzetes tornya nemcsak polikróm díszítése, hanem átgondolt szimbolikája miatt is egyedülálló. Az épület különlegessége a helyi eredetű vörös homokkő, amely gondosan faragott kváderkövekként alkotja a homlokzati tornyot, a sarkok szabályos kváderarmírozását, az ablakok keretelését és az egységesítő ívsoros, fogrovatos főpárkányt. A különböző szerzők datálásai alapján az épületet a XII. század vége és a XIII. század
közepe között emelték.
A mai templomnak kivételes helyet jelöl ki a középkori művészet történetében szerencsésen megőrzött épsége, kivitelezésének igényessége, építészeti és díszítő elemeinek formai-jelentésbeli gazdagsága. Jelentőségéhez hozzájárul a karoling építészetet idéző, ún. Westwerkre emlékeztető, említett markáns nyugati tornya, ill. annak emeletén elhelyezkedő, oklevéllel bizonyított Szent Mihály oltára. Egyes vonásai, mint bélletes kapujának faragványai, frízszerűen egymáshoz kapcsolódó oszlopfejezetei, a hurokcsomók (Herkules csomók) szimbolikája átgondolt ikonográfiai elgondolásba illeszkednek. Belső barokk berendezései, oltárai, orgonája szintén kivételesen értékesek.
Különleges jelentőséggel bír maga a templom körüli domb is, ahol áll, hiszen itt terült el a középkori település központja és annak temetője, amint azt az 1960-as években Éri István és Tóth Sándor ásatásai megerősítették. Régészeti feltárásaik alapján feltételezhető ezen a helyen a mai templom korát megelőző temetkezés és egy korábbi szakrális épület létezése is.