Nyári kiállítások a múzeumban

A Királyok, szentek, monostorok – Korai bencések világa Magyarországon a
legújabb tudományos kutatások tükrében című vándorkiállítás címe a kora bencés
monostorok világát mutatja be Magyarországon. A kiállítás a régészeti, művészettörténeti és
bioarcheológiai kutatások eredményeit ötvözi, és a tihanyi, bakonybéli, pannonhalmi és
almádi bencés monostorok korai időszakát helyezi a középpontba.
A kiállítás célja, hogy bemutassa a kora bencés szerzetesség történeti és építészeti emlékeit,
valamint a kutatások során feltárt új eredményeket. A kiállítás kiemeli a királyok, szentek és
monostorok kapcsolatát, és a magyar történelemben betöltött szerepüket.
A kiállítás korábbi helyszínei voltak a Pannonhalmi Főapátság, a Tihanyi Bencés Apátság,
Budapest és a bakonybéli bencés monostor.
A kiállítási anyagok között régészeti leletek, művészettörténeti elemzések és bioarcheológiai
kutatások eredményei szerepelnek. A kiállítás célja, hogy a látogatók megismerjék a kora
bencés monostorok jelentőségét a magyar történelemben, és a szerzetesség szerepét a
középkori Magyarországon.

Testvér–Tehetség: Nagy László és Kondor Béla művészete címmel az MNMKK
Petőfi Irodalmi Múzeum és a Laczkó Dezső Múzeum együttműködésében, a Nagy László 100
emlékév alkalmából Veszprémben nyílik meg az emlékév első kiállítása. A tárlat Nagy László
és Kondor Béla összefonódó életútján keresztül mutatja be kettejük képzőművészeti világát,
barátságuk emléknyomait és illusztrációs munkásságukat.
Nagy László (1925–1978) költőként ismert, Kondor Béla (1931–1972) festőként és
grafikusként. Mindketten mind a két művészeti ágban alkottak és gazdag alkotóművészeti,
költészeti és tárgyalkotói örökséget hagytak az utókorra. Otthonosan mozogtak az irodalom
és a képzőművészet területén, bár Nagy László esetében ez csak a halála után lett szélesebb
körben ismert, ahogy Kondor Bélára, mint költőre is ritkán gondolunk. Meghatározó
szereplői voltak az 1960–1970-es évek kulturális színterének. Barátságuknak Kondor 1972-es
halála után állított emléket Nagy több versében, képversében, prózájában és festményén. A
tárlat különlegessége is ebben rejlik, ugyanis ritka, hogy két önmagában is megálló életmű
esetében a barátok közötti kapcsolat és művészeti oda- és visszaolvasások kerülnének a
fókuszba.

A kiállítás nem költészetükre, hanem a határátlépésekre, képek és szövegek illusztrációs
tevékenységükben kibontakozó viszonyára helyezi a hangsúlyt. A szöveg és a kép közötti
kölcsönhatásokra és értelmezéseikre. Versillusztrációkon keresztül azt vizsgálja, hogy Kondor
és Nagy hogyan fordította képpé a verseket, a képeket verssé, vagy esetleg képverssé. Nagy
1966-os Arccal a tengernek című verskötetét Kondor illusztrálta, míg az 1966-os Dylan
Thomas összegyűjtött verseinek kötetét Nagy és Kondor is, bár ő csak 1972-ben az Élet és
Irodalom felkérésére. Az ÉS-nek közel 20 éven át volt képszerkesztője Nagy László. Nemcsak
Kondornak, hanem a korszak megannyi grafikusának biztosított publikálási és megélhetési
lehetőséget a Kádár-rendszer dinamikusan változó kultúrpolitikai színterében.
Az időszaki kiállításon első ízben kerülnek bemutatásra azok az MNMKK PIM-be került Nagy
László kéziratos hagyatékban fellelhető jegyzetfüzetek másolatai, amelyekben Nagy László
rajzos vázlatait készítette az Arccal a tengernek c. kötethez, Szécsi Margit versesköteteihez
és Dylan Thomas verseihez. A tárlat abban is egyedülálló, hogy Kondor Béla 1964-es
Johanna, Jeanne d’Arc című festménye ismét látható több mint 20 év után.

„Nézett a Balaton” – 107 vers Balatoni Almanach (1967–1999–2023)
Három korszak, több mint száz balatoni ihletésű vers – kézzel írva, költők saját kézjegyével.
A Laczkó Dezső Múzeum egy különleges időutazásra hív: kiállításunk keretében a klasszikus
és kortárs alkotók kéziratain keresztül idézzük meg a Balaton különböző arcait.
Gyűjteményünk 20. századi részének legféltettebb kincsei a Balatoni Almanach címmel
megjelent kötet verskéziratai (Pilinszky János, Nagy László, Weöres Sándor stb.) és a hozzájuk
készült illusztrációk (Borsos Miklós, Korniss Dezső stb.). Ezek a művek 1967-ben múzeumi
felkérésre születtek s 1999-ben, majd végül 2023-ban kiegészültek a kortárs magyar
(anyaországi és határon túli) költők balatoni verseivel.

A Magányos hegy kincsei - Évezredes történetek a Somló-hegyen című tárlat az
utóbbi években a Somló-hegyen történt régészeti kutatások eredményét mutatja be a
nagyközönség számára. A Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei önkéntes civil
fémkeresősökkel együttműködve vállalkoztak a Somló-hegy késő bronzkori és kora vaskori
történetének felderítésére, illetve a már létező ismeretek kiterjesztésére.
A kutatások 2023 januárja óta zajlottak és a Somló-hegy platóját érintették. A hegy
környékéről már ismertek sírhalmok, melyek a kutatott időszakból származnak. A
temetkezések gazdag leletanyaga alapján már a 19. század óta tudni lehetett, hogy a Somló
és környéke kiemelt jelentőséggel bírt a késő bronzkor időszakában, ezt a friss kutatási
eredmények csak még jobban megerősítik. A fémkeresős kutatások során több kincsleletet
sikerült feltárni, az ezekből származó tárgyak mögött egész Európát átszövő
kapcsolatrendszerek húzódnak, összekötve a Kárpát-medencét Nyugat-Európával és a
baltikumi térséggel.

A tárlat ékessége a 2024 nyarán feltárt bronz és arany nyakék, mely egyedi leletnek számít
nemcsak Európa, de világviszonylatban is. A nyakéket tartalmazó kincsleletet a Pannon
Egyetemmel együttműködve a legmodernebb kutatási módszerekkel tárták fel. A kiállítás
során testközelből ismerkedhet meg a látogató a késő bronzkor és kora vaskor
fémművességével, a tárlat leválasztott részén pedig egy dokumentumfilm megtekintésével
nyerhet betekintést a régészeti kutatás folyamatába.