Pünkösd

A Szentlélek kiáradása egyúttal az egyházban való nagykorúvá válás szimbóluma is, amit az is jelez, hogy a római katolikusoknál ekkorra esik a bérmálkozás, a
protestáns egyházakban pedig a konfirmáció szertartása.
Szakrális jellegén túl pünkösdhöz számos népszokás is kapcsolódott. Muzeológus elődünk, S. Lackovits Emőke a pünkösdről mint a nyár kapujában lévő jeles napról ír, a hozzá kötődő profán szokásokat viszont még a tavaszköszöntő, évnegyedkezdő szokások körébe sorolja.

Ennek kapcsán egy olyan szokást szeretnénk kiemelni, amely a tavaszi és nyári szokások sajátos keverékét egyesíti magában.
A néphit úgy tartotta, hogy a pünkösd reggelén, napkelte előtt szedett zöldág, gyógynövény, rózsaszirmok stb. különös betegségűző, gyógyító erővel bírnak. Az ezen a hiten alapuló népszokások olyan mágikus cselekmények, amelyek nemcsak a telet, a bajt, a rosszat, a betegséget űzik el és tartják távol, hanem egyúttal egészség- és termékenységvarázsló erővel is bírnak. Szintén S. Lackovits Emőke még az 1990-es évek elején is élő szokásként jegyezte
fel a zöldágjárás vigántpetendi változatát, az úgynevezett hajliliomozást. Az elsősorban leányokhoz kötődő szokáshoz a faluhatárban tördeltek zöldágakat. A résztvevő leányok az egész falut láncban végigjárva meghatározott szövegű dalokat énekeltek. A láncsorokat vezető pár a zöldágakból kaput tartott, amely alatt minden résztvevőnek át kellett bújnia. Ezt addig ismételték, amíg tulajdonképpen az egész falun körbe nem értek.

A hajliliomozáshoz hasonló szokás Kővágóörsön is ismert volt. Tihanyban még a 19. század második felében szokásban volt egy szintén ehhez hasonló, felelgetős, láncban járt rítus, viszont abban legények is részt vettek – egészen 1896-ig, amikor (a helyi emlékezet szerint) a tihanyi
református lelkész betiltotta.

Nagyvári Ildikó 1990-ben készített fotóinak segítségével átélhetjük a vigántpetendi pünkösdök egykori hangulatát. A szokás mind a mai napig tartja magát Petenden, annyi különbséggel, hogy manapság jellemzően húsvétkor járják az éneklős, vonulós játékot.

Forrás:
Pintér Pálné: Tihany kalendáris szokásai. LDM Néprajzi Adattár, Ltsz. 11.820-82.
S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban. Veszpém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 2000. LDM Fotótár, Forrásértékű fényképek