Testvér-tehetség. Nagy László és Kondor Béla művészete

Testvér–Tehetség: Nagy László és Kondor Béla művészete címmel az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum és a Laczkó Dezső Múzeum együttműködésében, a Nagy László 100 emlékév alkalmából Veszprémben nyílt meg az emlékév első kiállítása. A tárlat Nagy László és Kondor Béla összefonódó életútján keresztül mutatja be kettejük képzőművészeti világát, barátságuk emléknyomait és illusztrációs munkásságukat.

Nagy László (1925–1978) költőként ismert, Kondor Béla (1931–1972) festőként és grafikusként. Mindketten mind a két művészeti ágban alkottak és gazdag alkotóművészeti, költészeti és tárgyalkotói örökséget hagytak az utókorra. Otthonosan mozogtak az irodalom és a képzőművészet területén, bár Nagy László esetében ez csak a halála után lett szélesebb körben ismert, ahogy Kondor Bélára, mint költőre is ritkán gondolunk. Meghatározó szereplői voltak az 1960–1970-es évek kulturális színterének. Barátságuknak Kondor 1972-es halála után állított emléket Nagy több versében, képversében, prózájában és festményén. A tárlat különlegessége is ebben rejlik, ugyanis ritka, hogy két önmagában is megálló életmű esetében a barátok közötti kapcsolat és művészeti oda- és visszaolvasások kerülnének a fókuszba.

A kiállítás nem költészetükre, hanem a határátlépésekre, képek és szövegek illusztrációs tevékenységükben kibontakozó viszonyára helyezi a hangsúlyt. A szöveg és a kép közötti kölcsönhatásokra és értelmezéseikre. Versillusztrációkon keresztül azt vizsgálja, hogy Kondor és Nagy hogyan fordította képpé a verseket, a képeket verssé, vagy esetleg képverssé. Az időszaki kiállításon első ízben kerülnek bemutatásra azok az MNMKK PIM-be került Nagy László kéziratos hagyatékban fellelhető jegyzetfüzetek másolatai, amelyekben Nagy László rajzos vázlatait készítette az Arccal a tengernek c. kötethez, Szécsi Margit versesköteteihez és Dylan Thomas verseihez. A tárlat abban is egyedülálló, hogy Kondor Béla 1964-es Johanna, Jeanne d’Arc című festménye ismét látható több mint 20 év után.