Veszprém Értéktárába felvételt nyert Regenye Judit: "Veszprém ősrégészeti emlékei" c. felterjesztése

Veszprém középkori eredete mindenki előtt jól ismert, a középkori műemlékek körül naponta sétálunk. Városunk múltja azonban sokkal mélyebbre nyúlik vissza, az évezredekkel ezelőtt itt élt emberek éppúgy az őseink, mint a középkori lakosok. A város területén a Kr. e. 6. évezred második felében jelentek meg először földművelők, mégpedig a mai József Attila utca környékén. A táj topográfiája, a relief meghatározó az emberi közösségek számára, nemkülönben a víz. A tradicionális humán környezet mindig vízközelséget jelent. Veszprém számára a Séd jelenti a legfőbb telepítő tényezőt, az emberi megtelepedés a folyót és mellékvizeit követte. A legutóbbi időkben a Sédhez közeli források körül került elő a város keleti határában egy korai földművelő település, ami azt jelzi, hogy még korántsem ismerünk minden régészeti lelőhelyet.

A 6. évezred végétől kezdve a megtelepülés folyamatos volt, dinamikusan változott, hogy a város mely pontján álltak éppen házak. A fából épült, sárral tapasztott falú házaknak ma már persze csak az egykor földbe mélyedt alapozását találjuk meg – mint történt ez a Jutasi út és Munkácsy út kereszteződésénél, de ezek az épületek éppúgy hozzá tartoznak a város architektúrájához, mint a romjaiban még fellelhető középkori épületek.

Az első évezredekben tehát kisebb falusias települések nyomait találjuk a mai város alatt. Ez a terület az őskorban igazán jelentős szerepet kétszer játszott. Először a neolitikum és a rézkor fordulóján, a Kr.e. 5. évezred második felében, akkor a Jutasi u. – Munkácsy u. környékén nagy kiterjedésű, a települési hierarchiában magasan álló, a kereskedelmi tevékenységet szervező törzsi központ élt. A Bakony geológiája adta e gazdasági fellendülés alapját, a pattintott kőeszközök nyersanyagát találták meg ott nagy mennyiségben. Másodszor pedig a bronzkor közepén, a Kr.e. 2. évezred első felében játszott jelentős szerepet városunk, akkor magaslati telepként (valószínűleg törzsfői szállásként) működött a Vár-hegy.

A város tehát korántsem csak a középkortól jelentős központ. Bár a megtelepedés feltételei az évezredek során változtak, ez a terület mindig hordozott magában valamiféle potenciált, itt tudott kialakulni a központ. Az iskolai oktatásból a tananyag csökkentése miatt újabban kimarad az őskor tanítása, generáció nőnek majd fel anélkül, hogy az emberi történelem e fontos, sőt meghatározó korszakáról hiteles ismereteik lehetnének. Nem hagyhatjuk, hogy elvesszen a tudás, őrizzük meg őseink emlékét legalább oly módon, hogy értékként tekintünk rá.

dr. Regenye Judit