gróf. MIKÓ ÁDÁM ARCKÉPE

A Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásának köszönhetően újult meg a Laczkó Dezső Múzeum Képzőművészeti gyűjteményének egy különleges, de rendkívül sérült alkotása. A Vastagh György neves portréfestőnek tulajdonított Mikó Ádám arcképe című olajfestmény az „Erdély Széchenyijeként” emlegetett, Gróf Mikó Imre és Rhédey Mária grófnő fiát ábrázolja fiatalon, a halála előtti évben. A személy jelentőségét családi vonatkozásai adják. Mikó Imre magas pozíciókat betöltő államférfi, politikus, kormányzó, kultúraszervező volt, aki meghatározó szerepet játszott kora történelmében. A fiatalon meghalt gróf Mikó Ádámot (Kolozsvár, 1843. június 3. – Linz, 1862. szeptember 16.) arra szánta, hogy nyomdokaiba lépjen. A fiatalember gondos tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban, majd a heidelbergi és a berlini egyetemen végezte. A londoni világkiállításról hazatérőben, 19 évesen a gyógyíthatatlan tífusz tünetei jelentkeztek nála.
A kép különleges értékét az adja, hogy egy következetesen őrzött és egyben tartott családi arcképcsarnokba, portrégalériába illeszkedik, és hogy abban Magyarországon nincsen más ábrázolás gróf Mikó Imre egyetlen fiáról. A többi képhez képest viszont annyira rossz állapotú volt, hogy nem lehetett bemutatni. Dr. Somogyi Gréta és Lipthay Endre Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! című Leveleskönyvében, amely gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő levelezését adta ki 1848-1849-ből, az illusztrációk között szerepelt Mikó Ádám portréja is, de csak a kép felső része - az alsó rész súlyos szakadásai miatt. Szintén látható volt a „Mikó család tárgyi emlékei” című kiállításon 2024-ben Kolozsvárott az Erdélyi Református Múzeumban és Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban – ez alkalommal vászonra kasírozott másolat formájában.
A képen nemcsak a festékréteg lepergései mutatkoztak, hanem több hosszanti és keresztirányú szakadás is a vászonban. Szükség volt a vakkeret konzerválására, a vászon újra feszítésére, a szakadások orvoslására, a folytonossági hiányok tömítésére, tisztításra. A szakszerű és kiváló munka Springer Ferenc okleveles festő-restaurátor művészt dicséri, akinek fotókkal dokumentált beszámolója a honlapunkon elérhető.
Mikó Ádám arcképét tervezzük a további kiadvány és kiállítás szintű erdélyi együttműködések során bemutatni, valamint a Laczkó Dezső Múzeum 2029-re tervezett saját kiállításában is szerepeltetni. Az alkotás jelenleg a múzeum aulájában látható.

ALKOTÓ: Feltehetően idősebb alsótorjai Vastagh György ( Szeged, 1834 április 12- Budapest, 1922 február 21.) magyar festőművész. Rajzkészsége már gyermekkorában megmutatkozott. Stech József piarista tanár figyelt fel rá, majd egy Gerstemberg nevű osztrák festő t anította. 1854-ben már a bécsi akadémián tanult. 1858 ban Kolozsvárra települt, Veres Ferenc fényképésszel közös műtermet nyitott. Stein János könyvkereskedésénél egész tárlat volt látható „árny és színezett képeikből”. Vastagh György festői kvalitásaira gróf Mikó Imre hívta fel a figyelmet az 1850-es évek végén, ezt követően a kolozsvári arisztokrácia megrendelésekkel halmozta el. 1859-ben kapta az első nagy megbízását báró Kemény Istvántól, Kemény Simon halálát ábrázoló öt részes képciklus megfestésére az Erdélyi Múzeum-Egylet számára. Ugyanez évben készült az Egylet részére Kazinczy Ferenc arcképe is, valamint Bethlen Károly megrendelésére a Vitam et sanguinem jelenet. Műtermét a kolozsvári Bel-közép utca régi Posta házába költöztette. 1860-ban gróf Kendeffy Ádám és Brandenburgi Katalin portréit festette meg, utóbbit a Porosz Királyi Képtárnak.

ADATOK: Tulajdonos: Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum A tárgy megnevezése: festmény Szerző: feltehetően Vastagh György Cím: Mikó Ádám arcképe Szignó: nincs Leltári szám: 53.7.30 Kora, Évszám: 1920 körül Technika: olaj , vászon Méret: szélessége 147 cm, magassága 116 cm Díszkeret: nincs