Olvasói ajánlók

LDM ONLINE
2020. márc. 20. - 2020. ápr. 30.

#múzeumozzaszobádból
#ldmonline

Kedves Látogatóink, legyetek Olvasóink!

Amíg rendezványekkel, kiállításokkal nem tudunk szolgálni, elővesszük nemrégiben megjelent LDM Online szmainkat, és megosztjuk Önökkel olvasói ajánlóinkat.

Minden számot olyan kolléga olvas és ajánl, aki nem szorosan a terület szakértője, így remélejük meg tudjuk ragadni azokat az izgalmas részleteket, új információkat, melyek közzététele révén Önök is kedvet kapnak az olvasásra!

Várjuk Önöket, olvassuk együtt az LDM Online számait!

Hetente három ajánlóval jelentkezünk a múzeum FACEBOOK oldalán!

http://www.facebook.com/vmmuzeum

http://www.ldm.hu/ldm-online

Első ajánlónk:

Sipos Anna: Medgyaszay István mintamúzeuma
https://www.ldm.hu/hu/ldm-online/ldm-online-5-szam-35

#múzeumozzaszobádból
#ldmonline

Olvasói ajánlás:
Kisgyermekként egy vidéki iskolából a Veszprémi Petőfi Színház ba jártunk bérletes előadásokra. Lenyűgözött a színház épületének könnyedsége, szépsége, és a nézőtér falának virágos borítása. Máig emlékszem az érintésére és a formájára.
Munkahelyem, a Laczkó Dezső Múzeum épületét is otthonos érzéssel üdvözöltem. A lépcsőházban visszaköszönt az emlékezetes formavilág, más anyagba öntve, de mégis ismerősen.
Sipos Anna írását olvasva rácsodálkoztam arra a nagyívű gondolatra, mely a tervezőt vezette, hogy a mi veszprémi múzeum épületünk legyen mintaépület, mint a vasútállomásokkal is történt. Azonos nagyságú, azonos forgalmú vasútállomásaink országszerte közel azonos tervek alapján készültek. Így lehet Kaposváron és Pécsen nagyon hasonló érzésünk a vonatról leszállva.
Milyen izgalmas lett volna, ha megvalósul a terv, és a megyei hatókörű múzeumaink egyen épületekben várhatták volna a látogatókat.
Pár éve már a Laczkó Dezső Múzeum büszkélkedhet a veszprémi Tűztoronnyal mint kiállítóhellyel. Izgalmas ötlet volt Laczkó Dezső részéről a mellékelt rajzos terv is.

Hajdu Franciska, kulturális menedzser

Második ajánlónk:

Pátkai Ádám Sándor: A Laczkó Dezső Múzeum 2018. évi középkori régészeti kutatásai
https://www.ldm.hu/hu/ldm-online/ldm-online-5-szam-35

Olvasói ajánlás:
Múzeumunk életében minden új év az előző lezárását, összegzését jelenti. Pátkai Ádám Sándor írása egy rendkívül érdekes összefoglaló a régészeti osztály középkoros régészeinek 2018-as évéről.
Az LDM ONLINE oldalain hagyományteremtő céllal jelent meg az írás, de azt a régi szokást hivatott újjáéleszteni, melyet a Veszprémi Megyei Múzeumok Közleményei több évtizedes múltú kiadásaiban megjelent írások jelentenek.

A laikus olvasó számára is izgalmas írás, a régészeti feltárások minden típusából mutat helyi érintettségű példát, legyen az tervezett műszeres kutatás, rendőrségi bejelentés kivizsgálása, megelőző vagy szakfelügyeleti feltárás.

Különösen a zirci vízvezeték fektetés kapcsán felmerült régészeti munkák és a leletek izgalmasak.
Olvashatunk példát arra is, ha egy egyszerű szántás során kerülnek elő gyanús csontok, és milyen hatalmas eredményeket érnek el a civil és a múzeumi régészek egy-egy ilyen eset szakszerű kivizsgálásával.

Jómagam is személyes élményekkel gazdagodtam a nagyvázsonyi munkálatok során, ahol a várlátogatók szeme láttára zajlott a régészeti munka, egyes esetekben bevonva a látogatókat is némi lelettisztításba. Nagy lehetőség a múzeumnak egy-egy ilyen populárisabb terület vizsgálata, hiszen sikeresen tudják közvetíteni a hitvallásukat és szakmai mércéjüket. Ennek köszönhetően nemcsak a régészet iránt fogékony fiatalokat nevelhetünk, de az idősebb generáció bizalmát is elnyerhetjük, hogy rég őrzött kincseiket a múzeum óvó, megőrző és tudományos kezeibe adják.

Hajdu Franciska, kulturális menedzser

 

Harmadik ajánlónk:

Csirke Orsolya: Várpalota-Inota, Halmok - a római temető feltárásának újabb eredményei
https://www.ldm.hu/hu/ldm-online/ldm-online-5-szam-35

Olvasói ajánlás:
Biztos sok olvasó mélázott el Pestre menet a vonatablakból, vagy az anyósülésből a Várpalotától délre fekvő földhalmok felé. Laikus szem nem mindig tudja eldönteni ezek útépítési munkák, vagy netán régészeti ásatások. Igazság szerint mindkét válasz helyes, hiszen az elkerülő építését, feltáró ásatások előzték meg, nem is akármilyen eredménnyel.
A jó pát évtizeddel ezelőtti halomsír feltárások eredményeit egykori állandó kiállításunkban be is mutattuk a látogatóinknak, ám az akkori munkálatok nem terjedtek ki a teljes területre.
Az akkor feltárt halomsírok közvetlen közelében további temetkezési helyekre bukkantak a Laczkó Dezső Múzeum régészei. Számos sírmelléklettel, urnaként használt fazékkal, tállal lett gazdagabb a kutatási anyag, és a múzeum római kori régészeti gyűjteménye.
A sokak által sokszor látott edények mellett cumisüveg és illatszeres üveg maradványok is előkerültek.
A szöveget olvasva két kifejezés maradt rejtély számomra, ezeket megpróbálom feloldani a leendő olvasók kedvéért:
Bustum: a sírgödör feletti máglya
Ustrinum: a temető közösen használt hamvasztó helye

Hajdu Franciska, kulturális menedzser

 

Rainer Pál: Hadbíróként egy osztrák-magyar csatahajón az olasz partok elleni támadásnál
https://www.ldm.hu/hu/ldm-online/ldm-online-3-szam-73

#olvasóiajánlás
#ldmonline
#múzeumozzaszobádból

Hogyan válik valaki a cs. és kir. Haditengerészetnél szolgáló hadbíróvá a XX. század első évtizedében? Hogy teltek a mindennapok egy 10 600 tonnás, 18 000 lóerős, 119 méter hosszú osztrák-magyar csatahajón? Milyen volt testközelből átélni az olasz partok elleni támadást közvetlenül Itália hadüzenete után?
Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Rainer Pál cikkéből. A Laczkó Dezső Múzeum történésze Dr. Ambrózy Árpád hadbíró I. világháborús naplóját jegyezte le és látta el minden fontos részletre kiterjedő jegyzetekkel.
Az ldm online 3. számában megjelent írásból megismerhetjük Dr. Ambrózy Árpád részletes életrajzát, majd a hadbíró naplójának közlése során többek között Ambrózy 1914-es Pólába érkezését, az Erzherzog Friedrich csatahajó és legénysége felkészülését a háborúra, valamint az Ancona városa elleni támadás részleteit is. A hadbíró naplója a harci tevékenységen és a háborús mindennapokon kívül részletesen és élményszerűen ír például az osztrák-magyar trónörökös pólai látogatásáról, vagy a szilveszter megünnepléséről is a bajtársak körében.
Ha szeretne betekintést nyerni az I. világháború eddig talán kevesebb figyelmet kapott hadszínterére a személyes történelmi emlékeken keresztül, jó szívvel ajánlom Rainer Pál munkáját.

Király András, múzeumpedagógus

LDM ONLINE 3. szám

 

#olvasóiajánlás
#ldmonline
#ldmarcheologia
@ldm_archaeologia
 

Kutatás a remézi dűlőben

A néprajzi raktárban végzett 1 éves revízió után jól esett a szabad levegőn tölteni az egész hetet. Ködös reggeleken érkeztem a legtöbbször elsőként a helyszínre.

A 2018-as év során többször voltam terepbejáráson és fémkeresős kutatáson.
Egyik szombaton egy lucernával bevetett területen kutattak az önkéntesek Péterváry Tamás vezetésével. A terület átvizsgálása után a patak túlpartján folytatták a keresőzést.

A hétvégi 100%-ban önkéntességre alapuló kutatás nagy izgalmakat hozott, komoly verseny közepébe csöppentem. Több találatnál a Dáriusz kincse sem jelentett volna nagyobb elégedettséget a találónak, és a társak osztoztak az örömben. A talajradaros mérések bemutatása után az ásatási szelvény kijelölése következett. Már a humuszolás elkezdődött korábban, az első ásatási napon a bontást kezdhettük el. A csoda számomra egy esőszünetben vált valóra: a talajradaros eredményeket mutatta be Teo és Zsombi.

Hasznos volt már a keresős kutatásnál a jelenlétem, több fémtalálat esetében sikerült közelebb jutni a megfejtéshez a néprajzi tárgyakon keresztül. Volt ott kaszaüllő, pergő, vagy csengő töredék. A sok vödör meddő kitermelése, átnézése mellett a metszetfal tisztázása élményt adó munka volt. A legmeglepőbb felfedezést az állati lábnyomos téglák jelentették, a nagy hőségben ez motivált minket.

Találgattunk milyen lehetett. Már számtalanszor rekonstruáltuk képzeletben az építményt, ahogy előkerültek a támpillérek / oszlopok, téglák, a hátsó helyiség ajtófélkövei, szemöldökköve, az emberi és állati csontok állandó újratervezésre késztették a csapatot. Hasonlított egy kirakó játékhoz, amikor egy-egy újabb lelettel a részletek a helyükre kerültek az elképzelt építményen. 

A legnagyobb várakozással az első helyiség közepén kibontott, égett, csontokkal rétegződött halom megfejtését vártam. Amikor minden épületelem, azok elhelyezkedése a „helyére került”, akkor a belső helyiség ismeretlensége élesztette fel a kutatási vágyat. Az emberi erővel nem mozgatható kövek, az ásatási szelvény bővítésének határa, az időnek – és az anyagi forrásoknak a végessége beláttatta velünk, hogy azokra a válaszokra még várnunk kell. Szerettük volna tudni, hogy pontosan milyen, kinek a sírkamrája lehetett? Már a teljes feltárás víziói jelentek meg előttünk, és hogy milyen minden képzeletet felülmúló archeopark kialakításának az alapjaira találtunk.

A kutatás eredményei, a területen talált többi épület maradvány ismerete nélkül is elmondhatom, hogy ez első régészeti ásatáson végzett munka egy életre meghatározó élményt adott. 

Ennek a jó együttműködésnek a fejleményeként gondolkoztunk el a közös kutatás lehetőségeiről. Miért nem dolgoztak eddig együtt a néprajzosok és a régészek?
A közös munka új módszertan kidolgozásával is jár, a következő években ennek a mintaprojektjét dolgozzuk ki és valósítjuk meg.

L. Karsai Henriett

néprajzos, „régészeti asszistens”

 
 
 
https://www.ldm.hu/hu/ldm-online/ldm-online-4-szam-72
Folyóiratunk 4. számában Péterváry Tamás és Győrffy-Villám Zsombor kutatási beszámolóját olvashatjuk a Laczkó Dezső Múzeum 2018-ban megkezdett ásatásáról, egy Nagyvázsony, Kisreméz-dűlőben feltárt késő császárkori sírépítményről. A 19. század óta ismert, de eddig még nem kutatott római kori lelőhely talajradaros vizsgálata ígéretes épületnyomokat jelenített meg. A kis felületű feltárás az egyik építmény kutatására irányult és izgalmas eredményeket hozott.